Századok – 1998
Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: „Mi a magyar?” Nemzetkarakterológia és nemzeti mitológia válaszútján VI/1263
1272 MISKOLCZY AMBRUS joggal lehet mondani, hogy a faj szerepét a nyelv vette át - olvashatjuk a tanulmány fogalmazványában,2 4 míg a kiadott változatban:] de a nyelv vette föl és vezette tovább. S a nyelvhez szegődik még ebben a szolgálatban a kultúra, irodalom és művészet, mely a nyelvnek mintegy meghosszabbítása s polifonikus fölerősítése."25 A kéziratban még utal Északra is, ahonnan a náci fajelmélet a felsőbbrendű embert származtatta: „Az ősfaj elmerült a keveredések és történelmi viszontagságok áradatában. Eredeti váralkatának és szemlélés-módjának nyomait bajos volna kielemezni már a magyar élet és kultúra [általunk] ismert szövedékéből. Keleti vagy északi faj vagyunk-e? S mennyiben érvényesek reánk azok a megállapítások vagy vélekedések, amiket a keleti vagy északi fajokra vonatkozólag ismételget a köztudat? Ezek nem nagyon tudományos kérdések." A megjelent szövegben csak az áll, hogy irodalom és művészet „nyilván máig átmentettek egyet-mást, ami eredetileg az ősfaj sajátsága volt. Ma már gyökeres öröksége oly magyaroknak is, akiknek ereiben az ősvérből egy gyűszűnyi sem folyik." Továbbá, a könyvben a következőket olvashatjuk: „Az ősmagyarok akárhonnan jöttek, bizonyos, hogy mi már pontosan itteni nép vagyunk, s életünk színeit nem Kelet vetíti, hanem túlnyomórészt s ezer év óta már a Kárpátoktól Adriáig terjedő földkaréj, melyen a magyarság kalandos élete lefolyt." Az eredeti kéziratos változat:, Az ősmagyarok akárhonnan jöttek, bizonyos, hogy mi már pontosan itteni nép vagyunk, itteni vagy itten összejött fajtákból keveredve. Lelkünk színeit túlnyomó nagy részben nem Kelet vagy Észak vetítette, hanem ez a Kárpátoktól Adriáig terjedő földkaréj, melyen a magyarság történeti élete lefolyt."26 Ugyanakkor a nyelv befogadóképessége a nemzeti befogadókészséget is tükrözi: „Már fajunk is nyílt faj, s az idegent egy évezreden át vendégszeretettel ölelte magába."27 Egyértelmű elutasítása ez a fasizmusnak. Az is, ahogy a magyarság lényegét a passzivitásban határozta meg. Mert: „Külső dolgokban nem sokat bízhatunk. Lehet, hogy elkerül bennünket a »hatalom és a dicsőség«. A villámok az Isten térdein feküsznek. A cselekvés útja megnyílhat vagy elzárulhat. De a magyar számára hivatás lehet a nem-cselekvés is. Ebben még rokonságot tartunk a bölcs és ősnyugalmú Kelettel. Számunkra hivatás lehet az opponálás és passzív rezisztencia, hogy elődeink kedves szavaival éljek. Opponálás az idegenség hatalmaskodása ellen, egy világ ellen, amely semmibe veszi az ősi, megszentelt jogokat, leborul a nyers erőszak előtt, s nem tűri az egyén szabadságát, a szemlélődés nyugalmát, az alkotás boldogságát." A passzív ellenállás egyértelmű politikai üzenet. Annál is inkább, mert maga a magyar államvezetés egy része játszott annak lehetőségével, hogy a hitleri hatalmi nyomásra ezzel a már egyszer bevált taktikával él. Amerikába komoly összegeket is utaltak ki, hogy német megszállás esetén emigráns kormányt alakíthassanak. Babits Mihály természetesen nem politikai tanácsokat akart adni. Létformává emelte a magyar sajátosságot:, Az ellenállás maga a lét, s az inercia súly és hatalom. Kis nemzetek számára hovatovább az egyetlen." A magyar sajátosság valamiféle általános követelmény érvényesítése és érvényesíthetése az ősi örökség okán:, A magyar 24 Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára, (továbbiakban: OSZKK) Fond III. 1756. 13. 25 Mi a magyar? 53-54. 26 OSZKK Fond III. 1756. 14. 27 Mi a magyar? 73.
