Századok – 1998
Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: „Mi a magyar?” Nemzetkarakterológia és nemzeti mitológia válaszútján VI/1263
NEMZETKARAKTEROLÓGIA ÉS NEMZETI MITOLÓGIA VÁLASZÚTJÁN 1273 ma hivatást teljesít avval is, ha ragaszkodik ősi, nemes és termékeny lomhaságához. Körülöttünk az újítások jelszavai zúgnak, s cselekedni valóban muszáj, amíg élünk, változtatásokra folyton szükség van. De számunkra ez csak muszáj és eszköz, nem pedig öröm és cél. S jaj a magyarnak, ha egyszer egészen elveszíti öröklött nemzeti inerciáját, ezt a pompás és bölcs lomhaságot, mely ezer éven át megtartotta; ha átalakul s játékává züllik a megingott élet zavaros erőinek."28 Babits Mihály a létszorongás terhe alatt a „lomhaságot", az „inerciát" egyszóval: passzivizmust poetizálta át az identitás élményévé. A legnehezebb dolga neki volt, mert ő már 1913-ban értékként fogta fel a passzivitást. Most viszont szükségét kellett éreznie A vándor és bujdosóval való leszámolásnak: „Le kell vele számolnom, s alig tudok ellene mondani. Ahogy olvasom, mintha a saját gondolataimat látnám, torzító tükörben. A magyarság magábavonuló, nyugodt fölényéből elzárkózott, bűnös önelégültség lett, kilátástalan „finitizmus". Lusta és álmos elrejtőzés, melyet csak a reménytelen kitörések, meggyőződéstelen harcok sorozata szakít meg. Vajon ismerte a könyv szerzője fejtegetéseimet, hogy ilyen különösen visszhangozza? Ha nem volna rajza oly ellentétes hangulatú, s okoskodásának eredménye mintegy ellenkező előjelű az enyémmel, úgy hivatkozhatnék rá, mint aki megerősíti megállapításaimat. Ellene szólani, mint mondtam alig tudok. Hiszen így is igaz, a magyar jellemnek megvannak a kóros elfajulásai, mint mindennek, s a betegség torzképe az egészségnek. , Д nagyvilágon ekkivül nincsen számodra hely" szó szerint majdnem ugyanazt jelenti, mint az Extra Hungáriám non est vita. Amely mondást úgy olvasok, kiteregetve a bírói asztalra, mint a végzetes finitizmus bűnjelét. Itt minden attól függ, vajon szeretettel és belülről, vagy pedig kívülről nézem-e a magyart? Ha belülről nézem, akkor az Extra Hungáriám is érthető és megbocsátható. Ha kívülről nézem, akkor Szózahmk idézett sora is talány és vétkes finitizmus. Minden nemzetnek megvannak a titkai, amik egyszerre teszik erejét és gyengeségét. A hibák rendesen azonosak az erényekkel csak a nézőpont más."2 9 Babits ugyancsak Prohászkára hivatkozva vetette el a magyar nemzeti mitológiai szükségességét. „A vándor és a bujdosó monográfusa — íija Babits Mihály — megállapítja, hogy a magyarnak nincsen „mithosza." A mithosznak csupán csirái voltak nálunk. Ilyen csirák a „lázadó" és az „önfeláldozó" magyar eszménye. Sietek megjegyezni, hogy „mithoszra" a magyar nem is pályázik. Ez a „mithosz" német fogalom, a német-álgörög gondolatvilágban gyökerező. Valójában csak a németnek van „mithosza". Ne irigyeljük tőle. Az „önfeláldozó magyar", aki az idegenért vérét adja, az igazi magyarságban még mint ideál sem létezik. A magyar nem az idegenért adta vérét. Mikor az „európai kultúrát" védelmezte, csak azt védelmezte, ami az övé volt. A saját hazáját, a saját kereszténységét védelmezte. Mária Terézia idejében sem az idegen asszonyért akart meghalni, hanem a saját királyáért, pro rege nostro. Éppily mondvacsinált a „lázadó magyar" mithosza. A magyar nem lázadó. A „lázadó magyar" éppen úgy csak azt védelmezte, ami az övé volt, mint az „önfeláldozó". A saját alkotmányát, a nemzet jogainak folytonosságát, magát a jogi állandóság elvét. Ezen az alapon akart és vélt állni, még mikor elkeseredésében túlment is. Lázadónak mindig csak ellenségei nevezték, ő maga sohasem nevezte így magát. Mikor királya 28 Mi a magyar? 85-86. 29 Mi a magyar? 68-69.
