Századok – 1998

Történeti irodalom - Sipos Péter: A szociáldemokrata szakszervezetek története Magyarországon (Ism.: Mucsi Ferenc) V/1197

TÖRTÉNETI IRODALOM 1197 harcoló Nemzeti Keresztény Védelmi Ligát. A légió azonban nem olvadt fel Cuza pártjában, hanem önállóságát megőrizve befolyását a parasztság nagy részére is kiteijesztette. Az „új generáció" keresztény miszticizmussal áthatott idealista radikalizmusa azonban a harmincas években magát az államrendet is veszélyeztető terrorba torkollott. Bár a szerző érintőlegesen sem foglalkozik a háborús évekkel, mindarra, ami Romániában, különösen pedig Bukovinában és Besszarábiában 1941 és 1944 között történt, épp a könyvben bemutatott és elemzett jelenségek adnak magyarázatot. A mű joggal számíthat mindazok érdeklődésére, akik a közép-európai társadalmakkal, különösen a fasizmus történetével foglalkoznak. A magyar olvasó bizonyára azért is lelkesedne Irina L. elemzéseiért, mert az Amerikában élő, de román anyanyelvű és a román tudományos élettel szoros kapcsolatban levő szerző korabeli forrásokon keresztül mutatja be a kisebbségek felszámolására irányuló kultúrpolitikát. A könyv a zsidósággal foglalkozó kutatók körében is elismerést vált ki, mert a román kultúrpolitika eredendően antiszemita jellegét ilyen alapossággal senki sem tárta még fel. Irina Livezeanu műve így a román Holocaust előtörténetét is magában foglalja. A könyv hamarosan Romániában is megjelenik. Ottani fogadtatására és a mű által kiváltott vitára érdemes lesz odafigyelnünk. Stark Tamás Sípos Péter A SZOCIÁLDEMOKRATA SZAKSZERVEZETEK TÖRTÉNETE MAGYARORSZÁGON (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 20.) MTA Történettudományi Intézete, Budapest 1997. 297 o. A magyarországi szakszervezeti mozgalom történetével idestova két évtizede foglalkozó szerzőnek ez a szép kiállítású kötete immár a negyedik, egyben összegző monográfiája a témakörben. Míg a korábbi kötetek részint a mozgalom előzményeit és kezdeti szakaszát ismertették, részint tematikus megközelítésben világították meg a két világháború utáni időszakot, illetve tömör formában német nyelven adták közre kutatási eredményeit, addig a nemrégiben megjelent újabb monográfia valójában a magyarországi szakszervezeti mozgalom 1919-től 1944-ig terjedő történetét elemzi és foglalja össze, de ismételten áttekinti a korábbi évek-évtizedek fontosabb mozzanatait is. (Az említett kiadványok: A szakszervezetek és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1890-1930 (1984); Legális és illegális munkásmozgalom 1919-1944 (1988); Die Sozialdemokratische Partei Ungarns und die Gewerkschaften 1890-1944 (1991). A könyv a Tanácsköztársaság leverését követő hetek-hónapok küzdelmes időszakának bemutatásával indít: azt a nehéz küzdelmet ismerteti, amit az ellenforradalom felülkerekedése, a fehérterror elhatalmasodása jelentett az újjáalakuló szociáldemokrata párt és a szakszervezetek számára, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nem lehet visszatérni az 1919 márciusa előtti helyzethez, de még a világháború előtti állapotok helyreállítása is kétségesnek látszott. Ilyen körülmények között a szakszervezetek jórészt itthon maradt (emigrációba nem kényszerült) vezetői a szervezetek megmentését, lehető újjászervezését tekintették elsőrendű feladatuknak, a mozgalom szervezeti és tevékenységi szabadságának helyreállítását, „a praktikus építő harc" előtérbe helyezését „a merev elvi küzdelemmel" szemben. Ez a politika akkor találkozott a kialakuló rendszer vezetőinek elgondolásaival, amikor — 1920 nyarától kezdve — a kormánypolitika maga is mind határozottabban a háború és a forradalmak utáni válság felszámolására törekedett, pragmatikusan a rendszer stabilizálását tekintette elsőrendű feladatának. Ennek a folyamatnak eredményeként kötik meg a Bethlen-Peyer paktumot, amely — ha nem is hosszabb távú érvénnyel, de — lényegében kijelölte a szociáldemokrata párt- és szakszervezeti mozgalom helyét a konszolidálódó Horthy-rendszerben. A szerző érzékelteti, hogy a nemzetközi szociáldemokrata szakszervezeti mozgalom Magyarország ellen szervezett szállítási bojkottjának is megvolt a maga szerepe a fehérterror háttérbe szorításában, a közállapotok viszonylagos stabilizálódásában. (Ennek kapcsán Sipos röviden bemutatja a Vörös Szakszervezeti Internacionálé létrejöttét, s a két nemzetközi szakszervezeti szövetség harcát, amelyben a hazai szakszervezetek a szociáldemokrata szövetség mellett kötelezték el magukat.)