Századok – 1998

Történeti irodalom - Ajrapetov A. G.: Vsztupaja v indusztrialnij mir: Vengerszkie rabocsie na rubezse XIX-XX. vekov. (Ism.: Varga Lajos) V/1186

1186 TÖRTÉNETI IRODALOM A. G. Ajrapetov VSZTUPAJA V INDUSZTRIALNIJ MIK: VENGERSZKLE RABOCSIE NA RUBEZSE XIX-XX. VEKOV Tambov;

Univertisát im. Gyerzsavina 1997. 284 p. A SZÁZADFORDULÓ MAGYAR MUNKÁSSÁGA AZ IPAR VILÁGÁBAN Minden, hazánk történetének valamely darabjáról külföldön közreadott mű figyelmet, érdeklődést kelt a hazai szakmai közvéleményben. Őszinte elismerés és köszönet illeti A. Ajrapetovot legújabb monográfiájáért. A szerző neve és munkássága a hazai szakmai körökben eddig is ismert volt, hisz a szovjet-orosz hungarológusok egyik jeles képviselője. A szerző közelmúltban orosz nyelven megjelent műve a hazai szakmai irodalomban is méltó helyet foglal el. Témaválasztása azért is figyelmet érdemel, mert egyrészt az utóbbi években nem divatos és nem is annyira hálás a munkásság, a munkásmozgalom történetének tanulmányozása, másrészt szemléletében, kutatási módszerében számos új megközelítést alkalmaz. A korábbi politikatörténeti megközelítésektől, ideologikus beidegződésektől teljesen eltekint. A primér forrásokra épülő munka jól hasznosítja a magyar történeti irodalom eredményeit is, ám módszerében segítségül hívja a filozófia, a szociológia megállapításait is. A szerző a századforduló munkásságának alakulását az ipari kapitalizmus hazai világának egészébe helyezi, gondosan elemezve a kulturális-szellemi hagyományokat, a társadalomlélektani, kulturális összetevőket, az életkörülményeket. Figyelme a munkásság mentalitására, az ipari világba való beépülésre, a gondolatvilág változására, új értékek megjelenésére, a szociáldemokrata elit néhány vonására irányul. Az öt fejezetre tagolt mű első része a gazdaság modernizálódását a munkásság (főleg budapesti) struktúrájának változását tekinti át. A főváros lakossága 40 év alatt lényegesen megváltozott, a bevándorlás főleg a dunántúli, s a fővároshoz közeli magyar megyékből történt, ami persze nem jelenti, hogy Erdélyből vagy a Felvidékről ne érkeztek volna kevésbé képzett magyar vagy nemzetiségi tömegek főleg 1900-ig. Ez utóbbiak aránya azonban alig haladta meg a 10%-ot, szemben a Dunántúlról, az Alföldről érkezők 25-27%-ával. A távolabbi falvakból felkerült szakképzetlenek az ipart kisegítő ágazatokban (fogatos, fuvaros, fűtő, szállító) helyezkedtek el és ők voltak azok, akik a munkanélküliséget a faluba való visszatéréssel váltották fel. Vagyis az ekétől a munkapadig, a szalagig vezető útnak több fázisa volt. A különböző méretű ipari-termelői szerveződésekben (kisipar és nagyipar) különféle társadalmi kulturális mikroklíma alakult ki, amely jelentős hatást gyakorolt a munkásság gondolatvilágára. A szerző jól érzékelteti, hogy az I. világháború előtti fővárosi munkásság zömmel férfiakból állt, míg az önálló keresetű nők házicselédek voltak. Nem kerülte el figyelmét — erre a hazai kutatás kevesebb figyelmet fordított — a munkásság életkor szerinti elemzése. Megállapítja, hogy a 18-19 éves korosztály mellett meglehetősen magas volt a 17 évesnél fiatalabbak foglalkoztatása, míg a legnépesebb korosztály a 20-39 évesek tömbje. A szerző konstatálja az átlagéletkor növekedését (1912-ben 47 év), de utalhatott volna a szakmai betegségek okozta nagy szóródásra is. Érezhetően nagy empátiával követi nyomon a fővárosi munkásság magyarosodásának folyamatát, a németek, szlovákok visszaszorulását, nem feledkezve meg arról, hogy a munkásság fele legalább két nyelvet ismert. Az elmagyarosodás nem zárta ki a soknyelvűséget, sőt Budapest munkásságának egyik fő ismérvét a soknyelvűségben jelöli meg. Nem kerüli meg a zsidó származású (orosz beidegződés alapján ő nemzetiségnek tekinti) munkásság növekvő szerepét, majd a mozgalomban nagyobb befolyását sem. A felekezeti megoszlást vizsgálva konstatálja a katolikus vallás csökkenő dominanciáját. A reformátusok arányának növekedésekor megemlíthette volna, hogy az nemcsak magyarságukra, hanem döntően agrár származásukra is utal. Áttérve a munkásság életmódjának bemutatására a szerző nem elégszik meg azzal a korábbi, nem kevés egyoldalúságot tartalmazó felfogással, amely az életkörülmények alakulását a termelői folyamattal, a munkásság harcának eredményeivel hozta összefüggésbe. Nem tagadva ezeket a tényezőket, de a mindennapi élet áttekintésében nagyon fontosnak tartja általában a városi környezetet, a kulturális hátteret, a tradíciókat, a különböző, a munkássággal közvetlenebb kapcsolatban álló társadalmi rétegek, csoportok mentalitásának hatását. Mindemellett tiszteletre méltó vizsgálatot végzett a munkabérek alakulásáról, megállapítva, hogy a munkásságnak csupán 3%-a rendelkezett kiemelkedően magas bérrel, ugyancsak helyesen állapítva meg, hogy jelentősen csökkent az alacsony bérűek kategóriája, míg meghatározóvá az ún.