Századok – 1998

Történeti irodalom - Tomka Béla: Magyarországi pénzintézetek rövid története 1836–1947 (Ism.: Tulok Péter) V/1179

TÖRTÉNETI IRODALOM 1179 Az asszimiláció állomásait is tükrözik a továbbiakban azok a mellékletben szereplő 19. század második felére vonatkozó adatsorok, amelyek a névváltoztatásokról, pontosabban magyarosításokról illetve az utónéwálasztási szokásokról tudósítanak. A monográfia esettanulmányai — miként ezt szerzőjük szerényen jelezte is — nem az elméletalkotás szándékával íródtak, jóllehet Ö. Kovács megállapításai és következtetései eredeti szándéka ellenére is sokat pontosítottak, finomítottak az eddig ismert elméleti konstrukciókon. Módszertani szempontból a kötet modellként szolgálhat a hasonló tematikát követő feldolgozásoknak. Egyetérthetünk viszont a szerzővel abban, hogy a külső" történet, azaz a zsidóság és az őt körülvevő társadalom kapcsolatrendszerének feltárása, feltétlenül kiegészítendő a jövőben a belső", vagyis az adott hitközségek történetének feltárásával. A helytörténetírás, s különösen az, amelyet Ö. Kovács József is művel, az összehasonlító igényű regionális társadalomtörténet-írás igen alkalmas arra, hogy emberközelbe hozza régmúlt korok eszményeit és eseményeit. Schweitzer Gábor Tomka Béla MAGYARORSZÁGI PÉNZINTÉZETEK RÖVID TÖRTÉNETE 1836-1947 Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1996. 132 o. Összefoglaló banktörténet Magyarországon utoljára 1945-ben jelent meg Jirkovsky Sándor munkájaként. E könyv az első világháború végéig teijedő időszakot fogta át, ezért szükségesnek látszott olyan újabb, a teljesség igénye nélküli összefoglaló tájékoztatást nyújtani, mely egyúttal bevezetés is a hazai banktörténetbe. Ez a könyv a 19. sz. első évtizedeitől mutatja be a hazai pénzintézetek történetét. A pénzgazdálkodás, a kereskedelem elmaradottsága miatt a magyar nagybirtokosoknak igen nagy szükségük volt hitelekre, melyeket főleg földvásárlásra és fogyasztói célokra fordítottak. A hiteligényeket egyházi és világi alapítványok, káptalanok és egyes esetekben meggazdagodott földbirtokosok elégítették ki. A magyarországi hitelélet erősen függött a bécsi pénzvilágtól, amely vonakodott a Lajtán túli ügyfeleknek hitelezni, vagy azt igen drágán tette. A magas kamatok azonban nem tették népszerűvé kölcsöneiket. A megoldás kis tőkéket összegyűjtő pénzintézetek alapítása lehetett. Az ország első önálló ilyen intézménye az 1836-ban alapított Brassói Általános Takarékpénztár volt. A takarékpénztárak legkorábbi hazai népszerűsítője Fay András volt. Fáradhatatlan munkájának hosszú évek után megszületett a gyümölcse: 1840. január 2-án megkezdte működését a Pesti Hazai Első Takarékpénztár. Az 1840. évi reformországygyűlés gazdasági döntései között a takarékpénztárak alapításának megkönnyítése is szerepelt. A-zonban az önálló Nemzeti Bank létrehozása még évtizedekig váratott magára. Végül 1830-ban szitányi Ullmann Mór pesti bankár és nagykereskedő József Nádort kérte fel a bank alapításának védnökéül, aki ezt el is vállalta. V Ferdinánd 1840. október 14-én írta alá a szabadalom-levelet, ezzel megalakult a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank. A jelentős ipari hitelezések, nagyarányú megindulása azonban az 1840-es évek közepén megtorpant, és csak a 19. század, második felében indult ismét fejlődésnek. Az egyik fontos kérdés, amit a könyv tárgyal, az önálló magyar jegyintézet megteremtése. Már 1841-ben Gróf Desseffy Emil újkonzervatív politikus azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy a frissen alakult Kereskedelmi Bank később jegybankká alakul át. A szabadságharc alatt jelentős lépések történtek a jegybankká alakítás érdekében, azonban a bukás után ez a folyamat is elakadt. A forradalom leverése utáni megtorlás gazdasági téren is érezhető volt. 1853-ban Magyarországon is bevezették az osztrák polgári törvénykönyvet, amely maximálta a szedhető kamatokat, és ennek negatív hatása lett. 1863-ban létrejött a Magyar Földhitel Intézet, amely nagyarányú fejlődésnek indult, és 1872-ben már 34 millió forint kihelyezett kölcsönállománnyal rendelkezett. A 60-as évek a pénzintézetek nagyobb számú megjelenésének is tekinthetők, hiszen olyan külföldi bankok, mint az Osztrák Nemzeti Bank és a Creditanstalt létesítettek ekkor bankfiókokat hazánkban. Azonban megjelent egy még vonzóbb befektetési lehetőség is: 1864-ben megnyílt a pesti áru- és értéktőzsde. A hatalmas értékpapír-kereslet hatására egymás után alapítottak vállalatokat, és azok részvényeit rögtön be is vezették a tőzsdei forgalomba. A pénzintézetek alapításának csúcspontja