Századok – 1998

Dokumentumok - Tischler János: Az MSZMP és a lengyelországi válság 1980–1981 V/1133

DOKUMENTUMOK 1147 a lengyel eseményekkel összefüggő, mindkét pártot érintő, fontos kérdéseket. Kádár elvtárs ebédet adott a vendég tiszteletére, melyen részt vett Németh Károly és Gyenes András elvtárs. I. Kania elvtárs hangsúlyozta: igen nagyra értékeli azt a lehetőséget, hogy tapasztalatcserét folytathat az MSZMP vezetőjével. A lengyel népet és így a LEMP-et is sajátos viszony fűzi a magyar néphez, az MSZMP-hez. Történelmileg közel állunk egymáshoz, ezért tanulni szeretnének tőlünk. Rövid ideje első titkár és a problémák bonyolultak, a helyzet drámai, hasonló egy korábbi -magyarországi helyzethez. Az MSZMP-nek van tapasztalata a politikai szakadék leküzdésében és a szocialista konszolidáció megteremtésében. Maguk között arról beszélnek, hogy a „kádári vezetési és politikai stílust" kellene megvalósítani. Ez régóta tetszik a lengyel kommunistáknak, de sajnos eddig nem sikerült bevezetniük. Most szeretnék megtanulni, mert a helyzet válságos. A legnehezebb helyzetből — amikor a sztrájkok jellemezték az ország belső állapotát — kikerültek, de a válság még nem oldódott meg. Ez nem az első, hanem a sorban az egyik válság a népi Lengyelország történetében, ugyanakkor a legmélyebb és a legdrámaibb. A Lengyel Népköztársaság helyzetét ma öt alapvető vonás határozza meg: 1./ A munkásosztály bizalma megrendült a párt politikája és a szocialista hatalom iránt. 2./ Az osztályellenség — az anarchisták és az ellenforradalmárok — kihasználja a válságot, a párt gyengeségeit. Tevékenységéhez a nyugati imperialista köröktől aktív támogatást kap és jól szervezett erőként lép fel. 3./ A párt szétforgácsolódott, a pártban van szociáldemokratizálódás és a párttagok még nem lépnek fel az osztályellenséggel szemben. 4./ Drámai a gazdasági helyzet. Már a harmadik évben csökken a nemzeti jövedelem. A gazdasági nehézségek még fokozódnak, s elvezethetnek a munkanélküliséghez és a piaci ellátás összeomlásához. 5./ A Lengyel Népköztársaság rendkívül eladósodott a tőkés országokkal szemben. Az eladósodás nagysága és iránya olyan, hogy Lengyelország a Nyugattal szemben lényegében elveszítette gazdasági szuverenitását. A tőkés országok térdre kényszeríthetik gazdaságilag a lengyel vezetést. Ez az öt jellemző szoros összefüggésben hat, egymástól szinte elválaszthatatlan, ezért csak együtt oldhatók meg. De naponta kell dönteni. A napi helyzetet még sok egyéb vonás is befolyásolhatja. Kania elvtárs szerint az, hogy sztrájkok hosszabb ideje nincsenek, valamiféle nyugalmat hozott létre a társadalomban. Nincs tehát túlságosan nagy feszültség, de állandóak a kisebb feszültségek. Termelő munka folyik azokban az üzemekben, ahol biztosítva vannak az anyagi feltételek. A szakszervezetekről elmondotta, hogy a „Szolidaritás" befolyása már nem nő és az ágazatiak létszáma már nem csökken. Az ágazati szakszervezetek rendbe tették magukat, kb. öt millió tagjuk van és inkább a hozzájuk való csatlakozás növekszik.