Századok – 1998
Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47
ZSIGMOND ÉS A HUNYADIAK A FRANCIA TÖRTÉNETÍRÁSBAN 109 arra a nehezen azonosítható szerepre, amit Frigyes ezen a téren játszott (nem is szólva arról, hogy egyénisége sem volt egy ilyen képhez igazán alkalmatos), meg kell állapítanunk, hogy Olivier de la Marche, lovagi s már-már egy dinasztiához kapcsolódó szinte „nemzeti " hevülete valóban csodákra képes. A Hunyadival szembeni visszafogottsága ebben az összefüggésben csak még inkább szembetűnő. Ugyanez a beállítottság legalább ilyen erőteljesen érződik Jean Molinet esetében is, aki, mint a Chastellain örökébe lépő „hivatalos történetíró", Merész Károly halálát követően szintén Habsburg Miksa, illetve Burgundiái Mária szolgálatában írta meg (legalábbis fejezte be) a század utolsó harmadának eseményeit taglaló Krónikáját. Hunyadi Jánosról mindössze egyszer, Mátyás halálával összefüggésben beszél, amikor Mátyást úgy emlegeti, hogy „...Mathias, a Blanc fia, akit lovagnak mondottak, s aki fegyvereinek vitézségével több hatalmas győzelmet aratott a hitetlenek fölött,..."183 A „lovagnak mondott Blanc" és a „Fehér Lovag' ' megjelölés között (még ha a törökellenes harcokban játszott szerepet nem is lehetett kétségbe vonni) nyilvánvaló, hogy a különbségnem csupán szórendi vagy éppen időrendi természetű: egyértelműen a politikai rivális táborának a véleményét tükrözi, s azt sem tartjuk kizártnak, hogy a Hunyadi-család szerény eredetére utal. Mindenesetre — legalábbis ezekből a szövegekből úgy tűnik — a burgundiai történetírókat nem érintették meg az itáliai humanisták jó részének Mátyást, illetve a Hunyadi-családot dicsőítő szavai, viszont — a korábbi idők szellemével is tökéletes összhangban — határozottan befolyásolták őket fejedelmeik politikai érzelmei. Ez csak Commynes Emlékirataiban jelenik megmás módon.184 Itt csupán Commynes azon információinak a bemutatására szorítkozunk, amelyek közvetlenül Hunyadi János személyére vonatkoznak. Commynes, akit a Hunyadiakkal szemben — és ellenfeleik mellett — semmiféle elkötelezettség vagy szimpátia nem befolyásolt, s aki államférfiúi-diplomáciai tevékenységének jelentős részét Itáliában, illetve az itáliai fejedelmekkel szoros kapcsolatban töltötte el, szellemes és reális képet nyújt korának válogatott nagyjairól.185 Commynes, anélkül hogy a részletek tárgyalásába bonyolódna, összefoglalja Hunyadi törökellenes harcait, leíija az V. László és a Hunyadiak közötti konfliktust, a Hunyadi-testvérek sorsának alakulását, Mátyás királlyá választását, majd uralkodását. Hunyadi Jánost teljes természetességgel mondja „Chevalier Blanc"-nak, s nyoma sincs elbeszélésében a burgundi udvar történetíróinál tapasztalt tartózkodásnak: Mint írja, ,Д szóbanforgó Mátyás király egy igen nemes lovagnak volt a fia, akit Fehér Lovagnak neveztek, és Valachiából származott: egyszerű nemesember volt ugyan, de módfelett erényes és nagyeszű férfiú, aki hosszú időn át kormányozta a Magyar Ki-183 Molinet, П. 182., Doutrepont, La littérature..., 447-451. 184 Commynes itt nagyívű összehasonlításba kezd, és az általa felrajzolt tablóra rákerül Meresz Károly (1467-1477) burgundiai herceg, HL Edward (1327-1377) angol király, XI. Lajos (1461-1483) francia király, II. Mehmed (1451-1481) török szultán, a „Hódító" és Mátyás (1458-1490) magyar király is. Commynes, (Dufournet), XII. fej. 514-527. 185 Elemzésében végig jól érzékelhető az itáliai ismeretek hatása. Noha művének második nagy részét az itáliai események leírása jelenti, az egész mű szemléletében érződnek a mediterrán területeken szerzett diplomáciai tapasztalatok.. Commynes-re lásd Csernus S.: A modern politikai gondolkodás forrásvidékén: Philippe de Commynes, Modern Tört. Füzetek, I., (szerk. Kukovecz Gy.), JATE, Szeged, megjelenés előtt.
