Századok – 1998
Közlemények - Ruff Mihály: A hivatalos Magyarország nyugatnémet politikai kapcsolatairól (1956–1958) V/1113
MAGYAR-NYUGATNÉMET KAPCSOLATOK (19561958) 1125 felé irányuló propagandának és politikai befolyás növelésének a személyes kapcsolatok ápolása, különböző politikai, társadalmi erőkkel, személyiségekkel."3 3 A külügyminisztérium utasította berlini nagykövetségét, hogy felhasználva a Bundestag berlini alakuló ülését, lépjen kapcsolatba azzal a néhány nyugatnémet képviselővel, akikkel korábban már tárgyalásokat folytattak. „Az október 15. ülést fel lehetne használni a kapcsolatok felújítására és új kapcsolatok kiépítésére. Meglévő kapcsolataink zömmel az FDP-re terjednek ki. Noha ez a párt jelentős szerepet nem visz, a kapcsolatok fenntartása a jövőbeni politikai helyzet alakulása szempontjából kívánatos. Bekövetkezhet ugyanis olyan helyzet, hogy a párt két részre szakad és az egyik része a CDU-ba, a másik része pedig az SPD-be lép be. Ezért kívánatos, hogy a párt mindkét irányával (Becker-Mende CDU barátok, Döring-Weyer-Scheel inkább SPD barátok) igyekezzünk kapcsolatot tartani. Fő célunk persze az legyen, hogy igyekezzünk kiszélesíteni a kapcsolatainkat az SPD és CDU felé"34 A külügyminisztérium utasítása tartalmazta az ezzel kapcsolatos konkrét terveket. Levélben kereste meg a magyar nagykövetség Willi Max Rademacher, Dr. Ewald Bucher, Dr. Erich Mende, Wolfgang Döring, Walter Scheel, Helmut Schmidt képviselőket, gratulált újraválasztásukhoz. Mivel korábban nyugatnémet újságírók segítettek politikai tényezőkkel való kapcsolatok kialakításában, ezért a külügyminisztérium konkrét személyi javaslatokkal élt. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy „ezekben az esetekben az újságírók is jelen lehetnek a beszélgetésnél, akik hírekre vadásznak, ezt figyelembe véve alakítsák a társalgást."35 A külügyminisztérium utasítása szerint a nagykövet csak Rademacher képviselővel és más pártokból nevesebb politikussal (Wehner, Erler, stb) tárgyaljon, egyéb esetekben a követség beosztottjai találkozzanak a nyugatnémet képviselőkkel. A terveknek megfelelően a berlini követség munkatársai október 15-én Nyugat-Berlinben találkoztak Herbert Wehnerrel, Helmuth Schmidtel, október 16-án Fritz Erlerrel és ugyanaznap Willi Max Rademacher, Dr. Ewald Bucher FDP képviselőkkel. A megbeszélésekre rendkívül kevés idő állt rendelkezésre, mivel a képviselők csak egy-két napra érkeztek Berlinbe. Október 15-én Fodor Zoltán és Neumann László egy nyugat-berlini étterembe meghívta Herber Wehnert és Helmut Schmidtet. Részt vett a megbeszélésen a közvetítő újságíró is. A két nyugatnémet szociáldemokrata politikusról a magyar diplomaták a tárgyalást követően jellemzést adtak. „Wehner egy tapasztalt régi politikus, aki megfontolt mondanivalójával, kiváló társalgási modorával, jó hatással tudna lenni beszélgető partnerére, ha egyszersmind nem lenne meg az a visszataszító tulajdonsága, hogy soha még véletlenül sem néz rá arra, akivel beszél. Ismeretes, hogy Wehner 1942-ig tagja volt a KPD-nek. Erre a beszélgetés során ő maga is többször visszatért és hangsúlyozta, hogy a pártnak meggyőződésből volt tagja és nincs oka, vagy szándéka ezt elhallgatni. Mélységes megbántottsággal beszél a KPD-ről és a Szovjetunióról... szocialistának vallja magát... határozottan kiállt a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal való együttműködés mellett."36 Ehhez a jellemzéshez a magyar diplomaták hozzáfűzték: Wehner egy fáradt, perspektívátlan ember benyomását kelti. 33 Uo. 34 Uo. 35 Uo. 36 Uo.
