Századok – 1998
Közlemények - Ruff Mihály: A hivatalos Magyarország nyugatnémet politikai kapcsolatairól (1956–1958) V/1113
MAGYAR-NYUGATNÉMET KAPCSOLATOK (19561958) 1123 Az FDP 1957 eleji pártkongresszusára való tekintettel a berlini nagykövetség igyekezett a régi kapcsolatok felújítására lépéseket tenni, de mindamellett nem kívánt a kezdeményezésben aktívnak mutatkozni. 1957. január 26-án Kurtán Sándor találkozott Döringgel a liberális párt választási kampányának vezetőjével, amelyet G. W. Sorge újságíró szervezett meg, aki részt vett a megbeszélésen. A magyarországi eseményekkel kapcsolatban Döring azt mondta, hogy „érzelmek szerint a szabadságharcosokkal voltam együtt, de mint politikus nem érthetek egyet azzal, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben egy kérdés ilyen irányba terelődjön."27 Döring szerint: „Az FDP világosan lálja, hogy a jelenlegi helyzetben sem 'a keleti blokk' sem a 'nyugati blokk' keretén belül nem lehetséges bizonyos határokon túl elmenni. A sajtóban ebben a kérdésben így nem foglaltak állást, tekintettel arra, hogy a lakosságot a legszélsőségesebb irányba befolyásolták... még funkcionáriusi síkon megtartott megbeszéléseken is éles támadást kapott Döring a fent vázolt értékelése miatt."28 Döring nagyon érdeklődött az iránt, hogy „Nagy Imre, vagy az ő emberei közül nem jön-e mégis később valaki be a kormányba, vagy nem lesz-e miniszterelnök." Ügy ítélte meg, hogy „a Kádár kormány erőskezű politikájával nyugaton elveszti tárgyalóképesség terén a tekintélyét. "29 A magyar- fél azt bizonygatta, hogy a nyugatnémet sajtó elferdítve és rendkívül egyoldalúan bírálta el a magyar eseményeket és a Kádár kormány minden tettét azonosítja a Rákosi-Gerő féle hibás és bűnös politikával. A megbeszélésen szóba kerültek az FDP kapcsolatai az NDK-beli blokk-pártokkal, ezeket a pártokat Döring a „civil-courage" hiányában a SED politikája alárendelt kivitelezőjének tekintette. Ez a tárgyalás jelezte, hogy a parlamenti választások előkészítésének időszakában az FDP nem vállalta a hivatalos Magyarországgal való kapcsolatait a nyilvánosság előtt. 1957 áprilisában érzékelni lehetett a magyar-nyugatnémet kapcsolatokban beállott némely változásokat. Ennek egyrészt oka volt a közelgő nyugatnémet szövetségi parlamenti választás, amelynek kampánya során a külpolitikai témák jelentős súllyal szerepeltek, mind az NSZK integrálódása a nyugati politikai, katonai, gazdasági szervezetekbe, mind az NSZK érdekeltsége szovjet és kelet-európai kapcsolatainak bővítésében. Másrészt a kelet-európai országok elkezdtek kilábolni a mély politikai válságból, ezért számítani lehetett a kialakult kurzusok hosszabb távú politikai jelenlétére. Mivel a nyugatnémet ellenzéki pártok eddigi „tartózkodása" kezdett oldódni, a külügyminisztérium illetékes osztálya közölte a berlini nagykövetséggel, hogy az SPD, FDP, ВНЕ képviselők szervezett magyarországi utazásával kapcsolatban sorrendet állított fel és а ВНЕ képviselők önköltséges utazására csak az SPD és az FDP képviselők magyarországi látogatása után kerülhet sor. A magyar kormány 1957 nyarán az NSZK-beli változásokkal összefüggésben ismét a magyar-nyugatnémet diplomáciai kapcsolatok esélyét mérlegelte. Ezért a berlini magyar nagykövet Hermann Matern-nél, az NSZEP egyik vezetőjénél tett látogatása alkalmával megkérdezte, véleménye szerint van-e reális alapja olyan kijelentésnek, hogy az NSZK kormánya diplomáciai kapcsolatok felvételét fontolgatja Lengyelországgal és Magyarországgal. Matern álláspontja szerint ez csak az őszi választások után válhat reálissá, „ez jelenleg csak kombináció, ha ilyen kérdés napirendre 27 MOL XIX-J-1-j 12 doboz 5/f 002272 1957. 28 Uo. 29 Uo.
