Századok – 1998
Közlemények - Ruff Mihály: A hivatalos Magyarország nyugatnémet politikai kapcsolatairól (1956–1958) V/1113
MAGYAR-NYUGATNÉMET KAPCSOLATOK (19561958) 1119 Megemlítettük a magyar külügyminisztériumnak a sajtóban tett erre vonatkozó nyilatkozatát. Az NDK államvédelmi minisztériuma a válasszal meg volt elégedve."1 7 1956 őszén a magyar nagykövetségnek a nyugatnémet liberálisokkal alakultak ki szorosabb kapcsolatai. Október elején a hamburgi Bild-Zeitung szerkesztője szervezett megbeszélést a nagykövetség munkatársai (Beck, Huszár, Kurtán) és Erich Mende az FDP országos alelnöke, Walter Scheel képviselő, a Nord-Rhein-Westfalen-i szervezet ügyvezetője Hermann Schwann képviselő és Wolfgang Döring az FDP Nord-Rhein-Westfalen vezetőségi tagja között. (Mende, Scheel és Döring a találkozót megelőzően Weimarban tárgyaltak az NDK-beli LDP vezetőivel. Erről Scheel azt közölte, hogy minden fontos és kellemetlen kérdést teljes nyíltsággal felvetettek, az eredmény a vártnál kisebb volt, de pozitív. Véleménye szerint gyors eredményt elérni nem lehet, de fokozatos lassú tempó további eredményekhez vezet.) A vacsora közbeni megbeszélésre egy nyugatnémet szállodában került sor. Walter Scheel volt a házigazda, ő vezette az eszmecserét, ő tette fel a kérdéseket, a többiek csak támogatták és kiegészítették kijelentéseit. Scheel leszögezte: őket a népi demokráciákkal való keresésben az a szándék vezérli, hogy közelebb jussanak Németország újjáegyesítéséhez és megkérdezte... a magyarok véleménye szerint az FDP-пек ez az akciója ilyen értelemben célravezető-e? A magyar fél válaszában azt hangsúlyozta, hogy az NSZK-val és politikai köreivel való kapcsolataiban nem az vezérli, hogy ez elősegíti vagy akadályozza Németország újraegyesítését, hanem az, hogy a többi ország mellett a Német Szövetségi Köztársasággal is normális politikai kapcsolatot és élénk kereskedelmi összeköttetést létesítsen. Scheel erre megkérdezte, magyar szempontból mi a kedvezőbb, az egységes, vagy a kettészakított Németország. A magyar diplomaták válasza az volt, az egységes Németország. Scheel erre kifejtette: elképzelhetetlennek tartja, hogy az újraegyesítés következtében egész Németország az NDK mintájára népi demokratikus országgá váljék, mert ezt már a két állam eltérő nagysága és súlya is kizárja. A magyar diplomaták viszont elképzelhetetlennek tartották az egyesítést oly formában, hogy az NSZK magához csatolja az NDK-t. Scheel erre reagálva elmondta: „... szerintük természetesen valamilyen szintézisről lehet szó és pedig olyan demokratikus Németország alakításáról, amely demokratikus politikára és gazdasági berendezkedésre biztosítékot nyújt az összes szomszédoknak, mindenekelőtt a Szovjetuniónak."18 A megbeszélésen a kereskedelmi kapcsolatok és a külkereskedelmi módszerek nagy terjedelemben kerültek megvitatásra. Scheel nyilvánvalóan az FDP mögött álló befolyásos gazdasági körök véleményét képviselve kifejtette, hogy számukra nehézségekbe ütközik a tervgazdaságot folytató országokkal való külkereskedelem. Kétoldalú kereskedelmükben — állapította meg Scheel — a megkötöttségnek a teljes hiánya nagy rugalmasságot, a szükségletekhez való gyors alkalmazkodást, minden pillanatnyi lehetőség kihasználását teszi lehetővé és ez a „liberális" külkereskedelmi módszer lehetetlenné teszi, hogy a gazdasági érdekeken kívül álló meggondolások alapján az egyik partnert a külkereskedelem révén erősen befolyásolni lehessen. Ha a külkereskedelmük jelentős része a tervországokkal folyna, állította Scheel, egyrészt akarva-akaratlanul a tervgazdaság részévé válnának, másrészt lehetőség nyílna nagy 17 MOL XDÍ-J-l-j 4 doboz 4/b 007607 1956. 18 MOL XK-J-l-j 12 doboz 5/f 007623 1956.
