Századok – 1998

Közlemények - Ruff Mihály: A hivatalos Magyarország nyugatnémet politikai kapcsolatairól (1956–1958) V/1113

1118 RUFF MIHÁLY nem ütközik nehézségbe, (ekkor Willi Max Rademacher és Dehler látogatásáról volt szó) és ugyancsak beszámolt Friedensburg CDU párti képviselővel folytatott puhatolózó tárgyalásokról.15 1956 tavaszán az NDK liberális pártja iránt megnőtt a magyar diplomácia érdeklődése, mivel az LDP összeköttetést tartott fenn az FDP-vel és tárgyalások folytak a két párt képviselői, vezetőségi tagjai, lapfőszerkesztői és néhány tekintélyes közéleti személyiségei között. Ezt a kapcsolatot a berlini nagykövetség pozitívnak ítélte és lehetőséget látott arra, hogy az LDP-vel való kapcsolatok információkhoz segítik a nyugatnémet liberálisokról. A magyar diplomácia figyelemmel kísérte a lengyel és a csehszlovák külügyi szolgálatnak a nyugatnémet relációban történő kezdeményezéseit és tapasztalataikat igyekezett hasznosítani. A csehszlovák diplomácia 1956-ban jelentős kezdeményezéseket tett a csehszlovák-nyugatnémet viszony fejlesztésére. E témában a berlini nagykövetség többször véleményt cserélt a csehszlovák diplomatákkal a nyugatnémet politikai tényezők megítéléséről. A nagykövet szeptember 24-én a megbeszélésről jelentette: „nemcsak az valószínű, hogy a nyugatnémet választások után Adenauer bukása esetén Nyugatnémetország diplomáciai kapcsolatot lesz hajlandó létesíteni a népi demokratikus országokkal, hanem bizonyos le nem mérhető valószínűsége van annak is, hogy közvetlenül a választások előtt Adenauer ilyen irányú engedményeket tesz, mert a jelenlegi nyugatnémet gazdasági körülmények között az ellenzék egyetlen támadási felületet — az óvatosan kezelt hadkötelezettségen kívül — csak külpolitikai téren talál. Lehet, hogy Adenauer e téren engedményt téve, talán nem is sikertelenül kísérli meg pozíciója megmentését."16

A csehszlovák diplomaták jelezték az NSZK kormányának hajlandóságát a gazdasági kapcsolatok szélesítésére. Majdik Zoltán, a Külügyminisztérium 2. Politikai Osztályának vezetője, július 31-én öt meghívót küldött a berlini nagykövetségre Erwin Feller, Franz Seiboth valamint a közvetítő újságíró részére, a fennmaradó két meghívó felhasználását a nagykövet legjobb belátására bízták, a központ véleményének kikérése mellett. Utasították Kurtán Sándort, a nagykövetség munkatársát, hogy utazzon az NSZK-ba, adja át a meghívókat és építsen ki új kapcsolatokat. A nyugatnémet képviselőkkel folytatott megbeszélések alapján 1956 nyarára kialakult a kapcsolat a nyugatnémet liberálisokkal és a kitelepítettek pártjával. A magyar-nyugatnémet kapcsolatfelvétel és tárgyalás, ahogyan számítani lehetett rá, nem maradt a bizalmas diplomáciai tárgyalás keretei között, hanem nyilvánosságra került. Az egyik nyugatnémet bulletin a szabaddemokrata képviselők várható kelet-európai utazásáról számolt be. A hír megjelenése után Safrankó jelezte, hogy „ennek valódisága felől érdeklődött nálunk a román követség és német részről is történt érdeklődés, de feltűnő módon nem az NDK külügyminisztériuma és nem is a SED központi szervei, hanem az NDK állambiztonsági minisztériumának megbízottja érdeklődött afelől, hogy nagykövetségünk tényleg meghívott-e nyugatnémet személyiségeket Magyarországra. Válaszunkban megerősítettük a hír valódiságát és hozzátettük, hogy a meghívás a két ország közötti kapcsolatok normalizálását célozza. 15

MOL XIX-J-1-j 1 doboz l/a 006302 1956 16

MOL XIX-J-1-j 12 doboz 5/f 007344 1956.