Századok – 1998
Közlemények - Ruff Mihály: A hivatalos Magyarország nyugatnémet politikai kapcsolatairól (1956–1958) V/1113
MAGYAR-NYUGATNÉMET KAPCSOLATOK (19561958) 1117 A magyar külpolitikát alakító műhelyekben két felfogás alakult, formálódott az ötvenes évek közepén a magyar-nyugatnémet kapcsolatokról. Az egyik nézet abból indult ki, hogy az NSZK integrációja a nyugat-európai szövetségi rendszerbe, szerepvállalása katonai téren — amely magában foglalta a nukleáris fegyverzettel való felszerelés lehetőségét is — dinamikusan erősödő pozíciója a világgazdaságban, a kormányzat militáns konzervatív, antikommunista politikája szükségessé teszi a nyugatnémet ellenzékkel való összefogást, amelynek támogatást kell nyújtani kormányzati pozíciók eléréséhez. Az ellenzéki álláspont esélyt adhat ahhoz, hogy az NSZK nemzetközi politikájában változás következzék be, ezúton megtorpedózható a NATO-ban történő szerepvállalása és a nyugatnémet állam kiszakítható ebből az integrációból. A másik nézet hasonló kiindulásból arra a következtetésre jutott, hogy az NSZK és Magyarország között modus vivendit kell kialakítani. Ebben a nyugatnémet ellenzéki erők jelentős szerepet vállalhatnak. A nyugatnémet ellenzékben partnert láttak a közép-európai politikai ügyek megoldásában. Ez a két felfogás 1956 tavaszán, nyarán kezdett körvonalazódni. A külügyminisztérium mindkét stratégia mellett érvelt. Akik a mindennapi diplomáciai tevékenység részesei voltak, a második stratégiát találták hosszú távú magyar érdeknek és egyben célravezetőnek. A nemzetközi feszültség növekedésével az első stratégiai koncepció időről-időre teret nyert, döntően a magyarországi politikai viszonyok következtében. A magyar fél számára ez az időszak egyfajta tanulási periódus volt, mégpedig a nemzetközi erőviszonyok változásaihoz való alkalmazkodás szakasza. A berlini nagykövetség a külügyminisztérium feladatmeghatározása alapján felélénkítette nyugatnémetországi tevékenységét. Hamarosan jelentkeztek az első sikerek. Ez főként annak volt köszönhető, hogy a magyarországi egyre karakterisztikusabbá váló politikai válság a nyugatnémet politikai tényezők érdeklődését felkeltette, kapcsolatteremtésre serkentette őket, ezúton a magyar fél fontos információkhoz jutott a külpolitikai taktika és stratégia alakításához és személyes kontaktusok megszervezésére is lehetőségek nyíltak. Május elején a nagykövetség az FDP hesseni vezetőjének véleményét közvetítette, hogy „a liberálisok würzburgi kongresszusán Dehlert választják meg a párt elnökének, de nem ő az az ember, akire a párt perspektívában épít. Valószínűleg az északrajna-westfaliai szervezet fiataljai közül fogja magát kinőni valaki (Wolfgang Döring, Walter Scheel, Willy Weyer)".14 A külügyminisztérium nemcsak elvi hozzájárulást adott a nyugatnémet képviselők magyarországi utazásához, hanem helyeselte a berlini nagykövetség ez irányú tárgyalásait, szervezői munkáját. 1956. nyarán az eddigi megbeszélések új szakaszba jutottak. Safrankó Emanuel nagykövet június 22-én jelentette, hogy ВНЕ és FDP képviselők utaznának Magyarországra, többek között Erwin Feller, а ВНЕ parlamenti frakciójának elnöke. Ugyanakkor a nagykövet kívánatosnak tartotta szociáldemokrata képviselők meghívását is. Beck János ideiglenes ügyvivő július 5-én megerősítette Erwin Feller, valamint Frank Seiboth а ВНЕ alelnöke utazási szándékát. Az Industriekurier munkatársa, aki közvetített a nyugatnémet politikusok és a nagykövetség munkatársai között, jelezte, hogy beszélt Franz Erlerrel, az SPD egyik vezetőjével szociáldemokrata képviselők lehetséges magyarországi látogatásáról, egyúttal közölte, az FDP képviselők utazása 14 MOL XDÍ-J-l-j 12 doboz 5/f 004702 1956
