Századok – 1998
Közlemények - Ruff Mihály: A hivatalos Magyarország nyugatnémet politikai kapcsolatairól (1956–1958) V/1113
MAGYAR-NYUGATNÉMET KAPCSOLATOK (19561958) 1115 értékelés ráirányította a figyelmet a szabaddemokratákra. Megállapították, hogy a CDU-val szemben az FDP lényegesen lazább összetételű párt „amelyre most az USA-tól való függetlenebb politikát követő német burzsoá csoport helyezett nagyobb súlyt. Az FDP a függetlenebb, rugalmasabb politika folytatására alkalmasabbnak bizonyult. E tőkés csoport a keleti piacok felé kacsintgat és a német egység kérdését komolyabban veszi. E pártot a szétszakítás elleni küzdelem erősítette meg. Offenzív helyzetét a választási törvénytervezet elleni harc és a német egység kérdésének felszínen tartása teremtette meg.... az FDP igyekszik magához közel hozni a BHE-t, amely szintén támadólag áll szemben Adenauerral és a CDU-val. A választási törvénytervezet kérdésében annak ellenére, hogy az FDP még tagja volt a koalíciónak az SPD-vel és a BHE-vel közös frontot tudott teremteni."7 A követségi jelentés továbbra is szociáldemokrata ellenes alapállásból ítéli meg az SPD-t, véleményük szerint a szociáldemokrácia lavírozik, fő célja bebizonyítani, hogy kormányzása esetén nem jelent semmi veszélyt a társadalmi berendezkedésre. Politikáját a munkás tömegek félrevezetése és a burzsoá pártok közötti ellentéteknek a maga javára történő felhasználás igyekezete jellemzi.8 A nagykövetség legfontosabb következtetése az volt, hogy az utolsó 6 hónap óta a kormánykoalíció fokozatosan szűkült а ВНЕ, valamint az FDP kiválásával és a Bundestagban 68%-ról 57%-ra csökkent arányuk. Az erőviszonyok ilyen arányú eltolódása az NSZK-ban az újra felfegyverzést, és a NATO eddigi politikáját nem zavarja, de kikényszeríthet egy enyhébb magatartást Kelet-Európa viszonylatában. A nagykövetség az NDK-ban működő CDU vezetőjétől kapott információk alapján jelentette, hogy a nyugatnémet CDU-n belül Ehlers halála óta, aki a parlament alelnöke és a párt elnökhelyettese volt, fokozatosan erősödik a katolikus befolyás, a párt katolikus szárnya előtérbe került, Adenauer és Brentano hangadóvá váltak a pártban és megbomlott a korábbi erőviszony az evangélikus és a katolikus szárny között.9 A külügyminisztérium 1956 áprilisában tárgyalta meg féléves munkatervét, amelyhez a berlini nagykövetség számára kiegészítő instrukciókat fűzött. Az általános i 7 Waldemar Kraft 1950. január 8-án Kiel-ben alapította a „Bund der Heimat-Vertriebenen und Entrechteten (ВНЕ)" szervezetet. Goslar-ban 1952 szeptemberben tartott kongresszusán a szövetség felvette a „Gesamtdeutscher Block/BHE" nevet. A párt a közel 12 millió kitelepített, jogfosztott érdekeit kívánta képviselni s elősegíteni betagozódásukat az NSZK társadalmába. A Bundestag második választási ciklusában a pártnak 27 képviselője tevékenykedett a parlamentben. 1957-ben az ötszázalékos klauzulát nem érte el (4,6%). A három nyugati megszállási övezetben működő liberális tartományi pártokból 1948 december 11-12-én Heppenheim-ben megalakították az FDP-t. Az első pártelnök Theodor Heuss lett, akit 1949 augusztusában az NSZK első elnökének megválasztottak. 1949-1957 között a liberálisok résztvettek a szövetségi kormányban, Franz Blücher, aki a párt elnöke lett 1950-ben, alkancellárként, Thomas Dehler igazságügyminiszterként működött. 1954 márciusában Thomas Dehlert választották meg pártelnöknek. Az uniópártok és a liberálisok között 1954-1956 között komoly konfliktusok keletkeztek a Saar-státuszról, a Párizsi Szerződésről és végül a CDU választási törvényjavaslata kapcsán. Ez utóbbi azt a veszélyt jelentette az FDP-пек, hogy az új választásokon a szövetségi parlamentben képviselői helyeinek felét elveszítheti. Ez elleni tiltakozásként 1956 február 20-án Nordrhein-Westfalen-ben az FDP felmondta a koalíciót a CDU-val és az SPD-vel vállalt kormányzást. A koalíciós válság 1956 február 23-án érte el csúcspontját, amikor Blücher, Neumayer, Preusker, Schafer nem követte a pártjuk határozatát, megtartották miniszteri pozícióikat, kiléptek az FDP-ből és további 12 Bundestag FPD képviselő August Martin Euler vezetésével úgynevezett „Demokratische Arbeitsgemeinschaft"-ot alakított, majd ezután új pártot (Freie Völkspartei (FVP)) alapítottak, amely 1957 szeptemberében a DP-hez (Deutsche Partei) csatlakozott. Az FDP az 1957. évi választáson 7,7% szavazatot kapott és ellenzékben politizált 1957-1961 között. 8 MOL XIX-J-1-j 13 doboz 15/b 003895 1956. 9 MOL XIX-J-1-j 12 doboz 5/f 004706 1956.
