Századok – 1998
Közlemények - Orbán Sándor: A paraszti szerveződés; érdekvédelem néhány problémája 1956-ban V/1089
PARASZTI SZERVEZŐDÉS, ÉRDEKVÉDELEM 1956-BAN 1099 napokban passzív lett volna, vagy akár csupán „kívülről, felülről" jött hatásokra szánta volna el magát mégis valamiféle cselekvésre. Ilyen hatásokkal számolni megtévesztő nemcsak a pozitív oldalra tekintve, de a másikat, tehát azt feltételezve, hogy a falun egyszerre megjelent horthysták vagy egykori birtokosok, netán bűnözők tettei nyitották volna ki a parasztok szemét. Nem kétséges, az is túlzó állítás, hogy az egyszerre nekibátorodott parasztság látványos forradalmi tettekben adta volna tanújelét a rendszer elleni lázadásnak.5 3 A parasztság jelentős része valóban nem maradt passzív az október 23-át követő napokban sem. Ám aktivitása nem volt robbanásszerű. És a kemény kényszereket, súlyos terheket és megalázó sérelmeket elszenvedett rétegeinek, csoportjainak sem volt különös szüksége külső vagy felső magyarázatra, mert maguk szerint is folytatták azt, amit önnön érdekeik védelmére, érvényesítésére törekedve már 23-a előtt elkezdtek és egyre több helyütt, nem teljesen foganat nélkül cselekedtek is. Nos a feltételek, az országos erőviszonyok most mindehhez éppen úgy kedvezőbbé váltak, mint ahogyan ígéretesebbnek bizonyult a jövő ahhoz is, hogy az őszibetakarítási-vetési munkálatokat elvégezzék, vagy pl. a városok élelemmel való ellátását biztosítsák.54 Persze ugyanezek a feltételek — és ebben már más, az említett mintáknak is tényleg volt bizonyos szerepük — azt is lehetővé tették, hogy szabadon nyilvánítsanak véleményt, esetleg tüntessenek a belső hatalmi rendszer és annak külső támogatói, vagy ezek jelképi kifejezése ellen. Az sem vitatható, hogy az exlex állapot — mint a történelem során annyiszor — a felelőtlen romboláson, a könnyű szerzésen túl, óhatatlanul felszabadított bizonyos embertelen, megtorló ösztönöket is. Az október 23-át közvetlen követő napokban keletkezett források mindezeket — részben technikai, részben politikai okokból — nemigen vagy hiányosan rögzítették és éppen ezért nem is dokumentálhatók, tükröztethetők teljesen. Szükségtelen külön hangsúlyozni, hogy nemcsak a hivatali irattermelés és közvetítés megszokott rendje borult fel, de visszaesett a sajtó, a rádió egyébként is korlátozott hírszerzési és közlési lehetősége is. Ugyanakkor ezek átmenetileg megmaradt, vagy alig változott politikai profilja, garnitúrája megszabta, szelektálta a híranyag tartalmát is.5 5 A falu és a város közötti közlekedésből, ingázásból szintén korlátozott és főleg szubjektív tapasztalás alapján szerzett és közölt híranyag származott. Mindazonáltal a felsorolt korlátok mellett is adódik néhány olyan támpont, amelyről valamelyest rálátni vagy következtetni lehet az imént sorolt folyamatok, történések ama napokban ténylegesen mutatkozó jelentőségére, súlyára. Ezek közül a legjellemzőbbet: a termelőszövetkezetek felbomlását, a szeptemberi helyzethez viszonyítva a decemberit, mintegy 56%-ra (több mint 2100-ra) becsülte egy KSH által kiadott statisztika.5 6 Mindezt csak megerősítik a november 4. után készült különböző 53 L. erről: Magyar Bálint: 1956 falun. In: 1956-ról a rendszerváltás küszöbén. Széchenyi füzetek IX. Budapest, 1996, valamint: Rainer M. János: Budapest és a vidék. In: 56 A vidék forradalma. Az 1991. október 22-én Debrecenben rendezett konferencia előadásai. Szerk.: Simon Zoltán. Debrecen, 1992. 54 L. erről: 1956 vidéki sajtója. 55 Ezzel kapcsolatban különösen a megyei lapokra lehetne hivatkozni, amelyeknek csak kisebb része került okt. 27-ére a felkelők kezére és a többinél csak okt. 31-ére történt változás. 56 Fontosabb adatok az 1956. októberi-decemberi időszakról. KSH. Budapest, 1957. (jan. 15.) 14.
