Századok – 1998
Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47
104 CSERNUS SÁNDOR Közismert dolog, hogy Bizánc elestét követően ismét menekülők számottevő csoportjai árasztották el a keresztény Európát, akik elborzasztóan és színesen mesélték el a történteket, különösen pedig saját esetlegesen átélt viszontagságaikat, írták le döbbenetes tapasztalataikat, adták tovább a híreket. A veszély érzését igazán ők hozták közel Európa nyugati felének minden rendű és rangú lakójához, és talán nem állunk messze a valóságtól, ha feltételezzük, hogy a Hunyadi mítosz kialakulásához szükséges végső lökést is az ő elbeszéléseik adták meg, miközben mintegy „exportálták " annak a hősnek a képét akit, Európa „törökkel határos" felében török és keresztény részről egyaránt (természetesen ellenkező előjellel) ekkor már legendák öveztek. Megteremtődtek annak feltételei, hogy a korábbi információk egyes elemei az újakkal kiegészülve, kedvező feltételek között, kibontakoztassák a ,fehér Lovag mítoszát". Az alábbiakban következő, és meglehetősen jellemző részről mindenesetre biztosan tudjuk, hogy szóbeli — ráadásul talán éppen egy magyaroktól származó közlés — alapján került Chartier mester krónikájába: erre egyébként ő maga is utal.16 2 A beszámoló a továbbiakban óriási keresztény foglalásokról ír Görögország területén; százhatvan várost, négyszáz várkastélyt s más erősséget juttat keresztény kézre, tud a török szultán sebesüléséről, s az elpusztított törökök számát kétszázezerre teszi. Az a tény, hogy a részlet Hunyadi halálát is közli, arra utal, hogy a hírvivő zarándokok nem közvetlenül az események másnapján indultak útnak. A francia történeti irodalom vonatkozó részeiben ez az egyetlen híradás, mely Hunyadi János halálának körülményeiről tájékoztat; - egyébként tévesen, hiszen úgy tudja, hogy a „fehér lovag egy lándzsadöféstől súlyos sebet kapott" és ebbe a sérülésébe halt bele: tehát vagy a tájékoztatás pontatlansága miatt, vagy pedig azért, mert az „Isten segedelmével" kivívott győzelem keresztény bajnokának képével nem illett össze, hogy a hőst egy továbbra is „istencsapásának" tekintett betegség ragadja magával, a „Fehér Lovagot" a harcban szerzett seb vitte a halálba.163 Időrendben és logikai szempontból is a következő történetírónk a francia Flandriában élő, burgundi hercegi udvarhoz közel álló Jacques du Clercq, aki — mint láttuk — ugyanolyan munkára vállalkozott, mint Mathieu d'Escouchy: folytatta Monstrelet Krónikáját.164 Az 1448-1467 közötti eseményeket egykorú jegyzetek alapján írta meg; ennek során számos dokumentumot gyűjtött egybe. Magyar vonatkozású közléseinél gyakran Chartier művét használta forrásként, amit a könnyen azonosítható szöveg-egyezések mellett ő maga is megerősít, hiszen hivatkozik arra, hogy ismereteit a Saint-Denys-ben lévő krónika tanulmányozásából szerezte. így a Hunyadi Jánosra vonatkozó első információkat is Chartiernak köszönheti, aminek következtében nála is szerepel a „chevalier Blancq" és a „Guillaume Blancq" elnevezés.165 Du Clercq azonban, Chartier-val ellentétben, tovább viszi a török elleni 162 „Ugyanez idő tájt, az 1456-os esztendőben történt, hogy a magyarok, Magyarország területén, hatalmas pusztítást vittek véghez Krisztus urunk hitének ellenségei között, s igen nagy zsákmányt ejtettek; mégpedig egy bizonyos Kapisztrán János testvér (Jean Capestram) valamint egy hatalmas, bölcs és nagyhírű lovag segedelmével, akit 'Guillaume Blanc'-nak (alias Blauk - teszi hozzá a kiadó); s ezek sikerrel elkergették és kiűzték a törököt Belgrád (Belgrado) városa alól." Chartier, III., 66-70. 163 Uő., III., 69. 164 Doutrepont, La littérature..., 438-439. 165 Du Clercq, II., 233. (219-236).
