Századok – 1998
Közlemények - Orbán Sándor: A paraszti szerveződés; érdekvédelem néhány problémája 1956-ban V/1089
1092 ORBÁN SÁNDOR már csak az állami szektorhoz tartozó mező- és erdőgazdasági, valamint a gépállomási dolgozókat szervezte afféle szakszervezet-szerű keretekbe, az egyéb gazdátlanul maradt teendők pedig a tanácsi, esetleg a SZOVOSZ igazgatás körébe kerültek.1 3 így az ötvenes évek elején tulajdonképpen be is fejeződött az a folyamat, amely a parasztságot a korábbi és újabbnak tekinthető érdekvédelmi szervezeteitől, sőt az érdekvédelem legcsekélyebb intézményesülési lehetőségétől is megfosztotta. Ha az ország és a falu ily irányú alakulása átmenetileg változott is valamelyest az 1953. júniusi kormányprogramot követő rövid időszakban, a paraszti érdekvédelem kérdése egészében nem vetődött fel, hanem csupán a „termelőszövetkezetek jogi képviseletének megszervezésére" szűkült le. Ám így is megvalósítatlan terv maradt.14 Még a felülről kezdeményezett és kimutathatóan dolgozó paraszti összetételű „termelési bizottságok' ' szervezésének és tevékenységének kiszélesítése is gyakorta szektás értetlenségbe ütközött. Jól érzékeltette ezt egy, különben ugyancsak groteszk hangvételű 1954. őszi összegző jelentés, mely szerint az egyik járásban azért nem támogatja a pártbizottság ezek tevékenységét, „mert a dolgozó parasztok összejönnek és narodnyik irányzat alakul ki".1 5 S bár újabb halovány ígéretet jelentett, hogy az MDP 1954 tavaszán tartott kongresszusán ismét szóba került az utoljára az 1953. tavaszi választásokon még működtetett népfront demokratizálása és a hozzákapcsolható tömegkezdeményezések, nevezetesen bizonyos hagyományos keretek: gazdakörök, olvasókörök és más hasonló szervezetek felelevenítése, ám 1955-ben ezekre is lecsaptak. Mindössze ezer ilyen kör létrejöttét tartották számon, mégis egy külön központi párthatározat arra hivatkozva, hogy a népfront fejlesztése sok helyütt, „falun az osztálybéke illúzióját keltette" és „demagóg követelésekkel" járt, elutasította az olyan törekvéseket, hogy a „Hazafias Népfront mozgalmával párhuzamosan megszülető gazdakörök, olvasókörök, népkörök a népfrontnak mintegy helyi szervezetévé váljanak". Ezzel — szerinte — „lényegében megnyitják a kaput a parasztdemagógia, az elvtelen politika ... előtt".16 Mi sem érthetőbb, mint az, hogy a határozat nyomán egyre több helyen „fedik fel" és túlozzák el a „parasztegységnek", a „demagógiának" és annak veszélyét, hogy a „kulákok befurakodnak a vezetésbe" és a különböző körökben arra törekednek, hogy azoknak az „érdekvédelmi szerepét és jellegét domborítsák ki". Sőt — mint olvasható — azért is veszélyesek e kezdeményezések egyes helyeken, mert a kisgazda- vagy parasztpárt „újjáélesztésének gondolatát dédelgetik". Éppen ezért egy jelentés azt tartotta, hogy a „népköröket, olvasóköröket (gazdaköröket) nem helyes és nem is szükséges felülről kezdeményezni és szervezni".1 7 A hírhedt 1955. márciusi határozat a párt „vezető szerepének" a népfrontban való lebecsülésében, egy következő, az ifjúság körében „felelevenített... népies nézetekben", majd pedig egy júniusi, a többi között a felsőoktatási intézményekben a „parasztszármazású hallgatók körében helyenként életre kelt... narodnyik ideológi-13 Szabad Föld 1949. márc. 10., valamint 1952. jan. 27. L. még Szakács Kálmán: i. m. 188-196. 14 A Magyar Dolgozók Pártja határozatai 1948-1956. 254. határozat (1954. jan. 13.). 15 MOL 2. f. 8/491. ő. e. MDP központ Mezőgazdasági Osztály jelentés a PB-nak, 1954. szept. 8. 16 A Magyar Dolgozók Pártja határozatai 1948-1956. 294. határozat (1955. jan. 19.). 17 MOL 2. f. 8/573. ő. e. MDP központ Párt- és Tömegszervezetek Osztályjelentése a falusi „körökről", 1955. márc. 16.
