Századok – 1998
Közlemények - Orbán Sándor: A paraszti szerveződés; érdekvédelem néhány problémája 1956-ban V/1089
PARASZTI SZERVEZŐDÉS, ÉRDEKVÉDELEM 1956-BAN 1093 ában" jelölt meg és ítélt el az előbbihez hasonló jelenségeket.1 8 Éppen ezek ellenében és a mezőgazdaságban a szocialista szektor túlsúlyának elérésére ismételten meghatározott „számszerű" fejlesztése (csak 1956-ban 25%-os tsz-i földterület-növelés) érdekében az lett fő feladattá falun is, hogy a „népfront-bizottságokban, termelési bizottságokban, gazdakörökben és más tömegszervezetekben népszerűsítsék a szövetkezeti gazdálkodást".1 9 Ismét más kérdés, hogy aztán az elvárt „népszerűsítésnek" miféle szerepe lehetett akkor, amikor egyidejűleg, a különböző szervezeti és rendészeti akciók mellett többszöri határozati szentesítést nyert a terhek fokozása is. így mindenekelőtt a kötelező termény-beszolgáltatásé is, amelyről ismét kimondatott, hogy „nem ideiglenes rendszabály, hanem gazdasági rendszerünk állandó és jellegzetes vonása".2 0 Az „eddiginél igazságosabb, arányosabb... új adórendszer" címén pedig kedvező esetben 20% körül, de előfordulhatott, hogy esetleg 100%-kal készültek emelni az adókat.2 1 Ugyanakkor az őszi, majd az újabb tagosítások megvalósítása immár „szövetkezeti községek létrehozását" szolgálta volna.2 2 Bár 1955 őszének két hónapját célozta meg egy „a tsz-ek számszerű fejlesztésével kapcsolatos" központi határozat, mégis okkal fogható fel általánosabb eljárási utasításnak az a felszólítás, miszerint „kövessenek el mindent, hogy minél több dolgozó paraszt lépjen be a tsz-ekbe".2 3 Csakhogy az 1955-ben restaurált Rákosi-vezetés agrárpolitikája már nem a korábbi, hanem az 1953-54 lehetőségeit megízlelő, vagy legalábbis megérző parasztsággal találta magát szemben. Óhatatlanul észre kellett vennie, hogy a falu nem, vagy legalábbis nem úgy engedelmeskedik, mint 1953 előtt. Ha tehát az agrárpolitika 1956 tavaszára, majd különösen nyár végére egyre inkább elbizonytalanodott és több ponton is engedni kényszerült, az valójában a Rákosi-vezetés csődjét jelezte. Nem kétséges, mindebben és különösen Rákosi leváltásában közrejátszottak a Moszkvában 1956 februárjában lezajlott XX. pártkongresszus eseményei is, illetve az azok nyomán ismeretessé vált, Sztálint elmarasztaló szentenciák. Hogy mindezekből nemcsak a hazai parasztság vont le bizonyos következtetéseket, de az ellehetetlenült agrárpolitika is, az jól látható annak kísérletezgetéseiből. Szemben a korábbiakkal, csakhamar elkerülhetetlenné lett a népfront-szervezetek feltámasztása és demokratizálása. Már tavasszal határozatot hoztak arról, hogy e szervezetek „helyi bizottságai tevékenységüket kultúrotthonokban, vagy kultúrotthonokhoz tartozó gazda- és olvasókörökben végezzék".2 4 Nem is szólva e változásnak a különböző demokratikus irányzatokra való serkentő hatásáról, még külön is ösztönzés történt arra, hogy „vonják be a vezetésbe, a népfrontbizottságok munkájába a volt koalíciós pártok demokratikus vezetőit, tagjait, ... neves közéleti személyiségeket".2 5 Nem elsősorban a szerveződés, hanem inkább a szellemi élet kereteinek 18 A Magyar Dolgozók Pártja határozatai 1948-1956. 306., 314., 323. határozat (1955. raárc. 2-4., máj. 27., jún. 30.). 19 Uo. 320. határozat (1955. jún. 7-8.). 20 Uo. 21 Uo. 341. határozat (1956. jún. 14.). 22 Uo. 320. határozat (1955. jún. 7-8.). 23 Uo. 328. határozat (1955. aug. 11.). 24 Uo. 348. határozat (1956. máj. 11.). 26 MOL MDP KV H/76/1956. Határoztak a Hazafias Népfront mozgalom további megerősítéséről, 1956. szept. 20.