Századok – 1998
Közlemények - Orbán Sándor: A paraszti szerveződés; érdekvédelem néhány problémája 1956-ban V/1089
Orbán Sándor A PARASZTI SZERVEZŐDÉS, ÉRDEKVÉDELEM NÉHÁNY PROBLÉMÁJA 1956-BAN A mezőgazdasági érdekvédelem, különösen annak paraszti érdekképviseleti megjelenítése körüli azon problémák, amelyek 1956-ra felhalmozódtak és megoldásra vártak, valójában már 1945-46-ban felszínre kerültek. Nemcsak azon okból, hogy a földreformmal szinte teljesen kizárólagossá vált a paraszti gazdaság, hanem azért is, mert ugyanakkor a többi kamarával együtt 1920-ban törvényileg megalkotott és a harmincas években ismét rendezett, bizonyos korporativ alapozottságú agrárvédelmet biztosító mezőgazdasági kamarát, illetve annak öt regionális szervezetét 1946-ban rendeletileg felszámolták. Helyébe, illetve helyükbe aztán a mezőgazdaság érdekeinek képviseletére olyan úgynevezett Földművelésügyi Tanácsot, illetve tanácsokat hoztak létre, amelyek a Magyar Parasztszövetségtől, a földmunkások (FÉKOSZ), majd az újgazdák (UFOSZ) szervezetén át, egészen a legkülönbözőbb politikai, társadalmi és szakmai tömörülésekig (pl. a Mezőgazdasági Szakemberek Országos Szövetsége) látszólag az agrárélet teljes spektrumát felölelték. Részben a földreformos juttatások elégtelenségéből, azaz mintegy félmilliónyi mezőgazdasági népesség föld nélkül maradásából, részben pedig ebből is eredően a különböző agrárszervezetek eltérő, vagy éppen ellentétes érdekeiből adódóan, a hatalomért küzdő, vagy azon osztozkodó pártok valójában politikai eszközként kívánták megszervezni és felhasználni az egyes rétegek más-más szándékait, tömörülési készségét. Az 1945-46-ban fellángolt viták és ütközések éppen azt bizonyítják, hogy még az erősebb, birtokos paraszti párt, a Független Kisgazdapárt sem vehette számításba és nem sajátíthatta ki eszközül ezeket, az összetettségükkel együtt is ellentétes paraszti érdekeket akár még annak árán sem, hogy képviseletükön, ha taktikából is, kész volt megosztozni és megegyezni a másik, a falvak népének szegényebb részét szervező Nemzeti Parasztpárttal.1 Más kérdés, hogy nem annyira e belső strukturális okok, hanem inkább — bizonyos közbenjárással — külső erők (SZEB szovjet képviselete) - játszottak közvetlenebbül közre abban, hogy végül is a legmagasabb törvényhozói fórum nem foglalhatott állást és nem hozhatott határozatot a kérdés lezárásában.2 Persze ettől nem egészen függetlenül, az adott politikai mezőnyben, ahol paraszti pártokkal és szervezetekkel kellett harcot vívni, nyílt színen az MKP is valamiféle 1 L. erről részletesebben: Balogh Sándor: A mezőgazdasági érdekképviselet és a koalíció (1945-1946). Agrártörténeti Szemle, 1973. 3^4. sz. 341-344. Továbbá: Szakács Kálmán: Paraszti rétegszervezetek Magyarországon 1945-1951. Kossuth, é. n. 55-64., valamint Tóth István: A Nemzeti Parasztpárt története 1944-1948. Kossuth, 1972. 81-91. 2 Kiss Sándor: A magyar demokráciáért. Tanuk-korukról 5. Magyar Öregdiák Szövetség Bessenyei György Kör, 1983. 66-74. Erről még 1. Salamon Konrád: Erkölcs és politika - Kiss Sándor élete. Püski. Bp., 1991. 33-34.
