Századok – 1998
Közlemények - Balogh Margit: A katolikus egyház és a forradalom. (Események a források tükrében 1955 őszétől 1956 őszéig) V/1053
1088 BALOGH MARGIT A beszéd — terjedelméhez képest — kevéssé foglalkozott a katolikus egyház sérelmeivel, a hitélet problémáival. Mindszenty nemcsak az egyház, hanem a nemzet nevében és érdekében szólalt meg. Az értékelések és vélemények előjelétől függetlenül tény, hogy Mindszenty József november 3-i rádióbeszéde elválaszthatatlanul egybeforrt a forradalom történetével. 1956. november 4-én vasárnap hajnali 4.15-kor megindult a szovjet csapatok általános támadása. A Parlamentben maradnak Bibó István és Tildy Zoltán miniszterek, valamint Mindszenty József prímás. A bíboros rövidesen átment az amerikai nagykövetségre, ahol menedékjogot kapott. A forradalom után Ha a katolikus egyház nem is formálta az eseményeket, azok annál inkább felkorbácsolták belső életét. Egy 1958. áprilisi összesítés szerint a katolikus egyházban 57, hivatalukat állami nyomásra kapott „haladó papot" függesztettek föl, elsősorban Mindszenty József bíboros érsek rendelkezésére. Mindszenty intézkedései megbontották a püspöki kart, legalábbis erről tanúskodik az MSZMP Intéző Bizottságának 1956. november 21-én tartott üléséről felvett jegyzőkönyv. Az ülésen Apró Antal beszámolt Grősz József kalocsai érsek Jelentkezéséről": „Első megbeszélés megvolt, a kormányt hajlandó elismerni, kiáll a kormány mellett, nem azonosítja magát Mindszenthy-vel. A termelő munkát feltétlenül szükségesnek tartja. Kérései: a kormány nyilatkozzon a szabad vallásgyakorlásról és a hitoktatás szabad megválasztásáról."7 4 Ugyanekkor már felmerült az Állami Egyházügyi Hivatal átszervezése. A kormány is jónak látta, hogy a népszerűtlen ÁEH egyelőre bizonyos mértékben vonuljon háttérbe. Az Elnöki Tanács december 31-i hatállyal, az 1956. évi 33. sz. törvényerejű rendelettel megszüntette a hivatal autonómiáját. Az ÁEH 1959-ig a Művelődésügyi Minisztérium egyik osztályaként működött változatlan személyi állománnyal és lényegében csorbítatlan hatáskörrel. A forradalom tanulsága tehát csak formális és taktikai engedményeket hozott. A forradalmat követő lépések részletezése, az egyházpolitika „magára találása" és a megtorlás túlnő a jelen tanulmány keretem. Az Állami Egyházügyi Hivatal mint intézmény utolsó lépéseinek egyike volt, amikor november végén közölte, hogy a Nagy Imre-kormányt leváltó Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány az alkotmányban lefektetett szabadságjogok alapján áll, az iskolákban biztosítja a fakultatív hitoktatást és az egyházakkal kötött korábbi megállapodásokat magára nézve kötelezőnek tartja az 1956. október 23-i állapotoknak megfelelően. A vitás kérdéseket tárgyalások segítségével kívánja rendezni.7 5 A szép szavakba csomagolt üzenet mondandója nem volt más, mint hogy az új-régi politikai garnitúra egyházpolitikája ugyanaz maradt: a vallás és szervezeti keretei, az egyházak elsorvasztásának stratégiai célja. 74 MOL 288. fond 5/3. ő. e. Jegyzőkönyv az MSZMP Intéző Bizottsága által 1956. november 21-én tartott üléséről. 75 Népszabadság, 1956. november 28.
