Századok – 1998
Közlemények - Balogh Margit: A katolikus egyház és a forradalom. (Események a források tükrében 1955 őszétől 1956 őszéig) V/1053
A KATOLIKUS EGYHÁZ ÉS A FORRADALOM 1073 még időnként fel-feltámadt bennem. Amikor azonban a rabkórházban visszanyertem lelki erőmet és lassanként teljes képet nyertem az Egyház és az ország tragikus helyzetéről: megingathatatlanná vált elhatározásom, hogy a rab-halál vagy megalkuvó szabadulás alternatívájában az elsőt választom. "4 0 A pártállam 1989-ig nem mérlegelte komolyan Mindszenty rehabilitációját vagy a pertörlést. Csak amnesztiát adott volna, azt is feltételek mellett. Mindszenty viszont ragaszkodott ahhoz, hogy a rendszer legalább olyan mértékben, mint azt az elítélt kommunistákkal, szociáldemokratákkal tette, ismerje be a vele szemben elkövetett törvénytelenségeket. A bíboros érsek 1956. szeptember elején mégis írt egy levelet az igazságügy-miniszternek, de nem a saját, hanem a 70 éven felüli rabok és a 65 éven felüli beteg rabok, a szerzetesnővérek azonnali szabadon bocsátása érdekében. Kérte továbbá az összes népbírósági ítélet felülvizsgálását, és az (1956. október 23-án ledöntött Sztálin-szobor építésére hivatkozva) 1951-ben lerombolt Regnum Marianum plébániatemplom felépítését. Levelére sem írásbeli, sem szóbeli válasz nem érkezett. 1956. októberének első napjaiban sorsfordító események követték egymást. Október 6-án megadták a végtisztességet Rajk Lászlónak és mártírtársainak. Október 13-án újabb áldozatok temetésére került sor. Október 16-án a szegedi diákok megalakították a MEFESZ-t, a Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetségét. Az Egyházak Világtanácsának Központi Bizottsága és a Lutheránus Világszövetség közbenjárásának eredményeként 1956. október 5-én a MNK Legfelsőbb Bírósága felmentette az 1948-ban törvénytelenül elítélt Ordass Lajos evangélikus püspököt. Ezt követően, október 8-án a Magyar Evangélikus Egyház Egyetemes Törvényszéke hatályon kívül helyezte és törvénysértőnek nyilvánította az egyház különbíróságának 1950. április 1-jei ítéletét, amellyel Ordasst elmozdították püspöki hivatalából. A határozat Ordasst minden joghátrány alól mentesítette, kimondta teljes rehabilitációját.41 Proletárdiktatúrában elítélt püspök rehabilitálása példa nélküli, igazi szenzáció volt. A katolikus püspökök is felbátorodtak: október 17-i püspökkari értekezletükön Shvoy Lajos székesfehérvári püspök hiányolta Grősz rehabilitációját. Badalik Bertalan veszprémi püspök továbbment: nemcsak Grősz József érsek rehabilitálását, hanem általános rehabilitációt és a törvénytelenségek felszámolását követelte. Javaslatára a püspökök úgy döntöttek, hogy e kérdésben memorandummal fordulnak a miniszterelnökhöz. Ennek átadását Grősz érsekre, valamint Hamvas és Badalik püspökökre bízták. Erre azonban a forradalom kirobbanása miatt már nem került sor.4 2 1956. október 23-30. A forradalom előkészítésében és megszervezésében a katolikus egyháznak semmilyen szerepe nem volt. A gomba módra szaporodó nemzeti és egyéb bizottságokban csak elvétve akadt papi személy. Az egyháztól mint intézménytől idegen a forradalmak vitorláit fújni vagy fúvatni. Kétségtelen azonban, hogy az egyház a néppel együtt örült a változásoknak. Az újra megjelenő A Szív című lap cikke lelkendezve állapította 40 Mindszenty József: Emlékirataim. 4. kiadás. Az Apostoli Szentszék Kiadója, Budapest, 1989. 410-411. 41 Evangélikus Országos Levéltár - Ordass-dosszié; Szabad Nép, 1956. október 11. 42 Salacz Gábor: A magyar katolikus egyház tizenhét esztendeje... 139.; Szántó Konrád: Az 1956-os forradalom és a katolikus egyház. Szent Maximilian Lap- és Könyvkiadó, Miskolc, é. n. 15.
