Századok – 1998

Közlemények - Balogh Margit: A katolikus egyház és a forradalom. (Események a források tükrében 1955 őszétől 1956 őszéig) V/1053

1074 BALOGH MARGIT meg: „A nagyszerű forradalom lerázta az Egyház kezéről a bilincseket." A papokat, apácákat és a világiakat tömegével szabadították ki börtöneikből. A püspöki irodákból eltűntek a Rákosi-rendszer egyházpolitikájának gyűlölt és megvetett kreatúrái, az egyházügyi megbízottak és a társutas békepapok.4 3 A katolikus egyház szempontjából két szakaszra oszthatjuk az 1956-os forradalmat: az október 30-ig tartó napokra, amikor az egyház papjai a maguk sajátos eszközeivel élve, lelkiismeretüktől vezérelve követik az eseményeket. A második, november 4-ig tartó szakasz meghatározó jel­lemzője, hogy Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek szabad, személyéhez fel­fokozott reményeket fűzött a legtöbb magánember és politikus. Az első hivatalos egyházi nyilatkozatok A forradalom első napjairól, a budapesti vérengzésekről a vidéken élő püspökök ugyanúgy a rádióból szerezhették első információikat, mint bárki más. Budapesten leállt a termelés, szünetelt a tanítás. A vonatok még közlekedtek. Október 24-én hajnali 4.30-kor a Kossuth Rádió még „fasiszta" és „reakciós" elemek fegyveres tá­madásáról beszélt, akik megtámadták a karhatalmi alakulatokat. ,A rend helyreál­lítása érdekében további intézkedésig tilos minden gyülekezés, csoportosulás, felvo­nulás." Reggel 8 óra után néhány perccel már arról tudósított a Parlamentben be­rendezett Kossuth Rádió, hogy az MDP KV megerősítette Gerő Ernőt első titkári megbízatásában, a minisztertanács elnöke Nagy Imre, helyettese Hegedűs András. 8 óra 45 perckor a rádióban kihirdették a Nagy Imre által aláírt statáriumot: aki 14 óráig (a későbbi közlemények szerint 18 óráig) leteszi a fegyvert, mentesül a felelősségre vonás alól. Hivatalos adatok szerint október 23-án és 24-én a fővárosban közel két­százötvenen estek a harcok áldozatául. A katolikus egyház részéről elsőként nem püspök, hanem a katolikus papok népszerűtlen békebizottságának elnöke, Horváth Richárd szólalt meg. Beszéde abban a csokorban hangzott el, amely 1956. október 24-én Nagy Imre 12.10-kor elmondott —• a harcok beszüntetésére, nyugalomra felszólító és az 1953. júniusi kormányprogram megvalósítását ígérő — beszédét számos közéleti személyiség részéről követte a rá­dióban. Horváth Richárd felhívását 18.30 után olvasták be: „Minden józanul és be­csületesen gondolkodó magyar katolikus pap nevében lelkünknek értetek égő szere­tetével hívunk fel mindannyiótokat kedves magyar testvéreim, hogy bízzatok Nagy Imre szavaiban, akinek személye s múltja is garancia e bizalmatoknak és bízzatok új vezetőinek féltő jóakaratában és mindenütt tegyétek le a fegyvert, mely drága életeket olt ki és vegyétek fel az alkotó munka eszközeit mindannyiunk jólétéért és életünkért. Annak a Krisztusnak a nevében hívunk azzal az égő szeretettel fel ben­neteket a rendre, a fegyelemre, a nyugalomra és a békességre, aki a bőségesebb életért jött el és a békességet akaija. Legyen a rendnek, a fegyelemnek, a békének egysége meg drága hazánk iránti szeretetünkben és hűségünkben, mert csak így tudjuk ered­ményesen és a lelkeket megnyugtatóan megoldani majd további kérdéseinket. Kérve kérünk minden hívő magyar embert: hallgasson a józan és okos szívre."44 43 A Szív, 1956. november 1. 44 PIL 290. f. 1956-os gyűjtemény 1/17. ő. e. 34. f. Kézzel írt papírszelet, az MDP Akadémiai u. székházban működő, Lakatos Éva által vezetett szervezési csoport munkatársainak kézírása. A felhívás szövegét részletében közli: A magyar forradalom és szabadságharc a hazai rádióadások tükrében. Október 23. - november 9. Második kiadás, A Hídfő Baráti Körének kiadása. San Fran­cisco, é. n. 34.

Next

/
Thumbnails
Contents