Századok – 1998
Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47
102 CSERNUS SÁNDOR rigómezei ütközet utánra, hanem a kapott kiegészítő információk sem későbbiek az évtized végénél.15 4 Anélkül, hogy itt tovább elemeznénk a vonatkozó részleteket, a „Fehér-Lovag"mítosszal kapcsolatban kell egy megjegyzést tennünk: kétségtelen, hogy a Blanc — aki itt még nem „Chevalier"— azaz nem ,ßovag" (és, mint látni fogjuk majd, az sem kizárt, hogy nem is „Fehér") - alakja a mítoszteremtésre már igen alkalmas módon jelenik meg, amit a közvetlen veszélyben lévő és a közvetett veszélyt érző, illetve a kereszténység keleti végeinek esetleges elvesztésétől tartó, aggódó krónikás megfogalmazásaiból egyaránt érezni lehet. (Az előbbiekből egyben az is következik, hogy a „Vallar"-ok, a „Vallach"-ok és a ,ßlanc" között semmi kapcsolat nincs, tehát fol sem vetődik, hogy a vallachok /„blakok'7 dicső helytállása lenne az, ami Hunyadi Jánosból „Fehér Lovagot" csinál...). A továbbiakban d'Escouchy figyelemreméltó tájékozottsággal mondja el a Bizánc elestéig vezető eseményeket, miközben Hunyadira mindvégig a „Le Blanc" megjelölést használja, de megjelenik már a sokkal pontosabb „Jannus, Blanc de Honguerie" és a ,ßlanc de Honguerie, nommé Janus" változat is. A mű további részében a Bizánc elestét követő levélváltások összefoglalását, valamint a vereséget kiváltó jelentős nemzetközi politikai aktivitás leírását kapjuk; -Magyarországról, illetve Hunyadiról viszont nem esik bennük szó.155 A Magyarországgal kapcsolatos újabb információk a nándorfehérvári ostrom időszakából származnak. A nándorfehérvári keresztény sikerrel kapcsolatos hírek összefoglalása, az adatmennyiség, illetve a francia fülnek igencsak idegenül hangzó nevek leírása komoly próbatétel elé állítja mind a szerzőket, mind pedig a szöveg 19. sz.-i kiadóját. A világraszóló diadal kivívására eszerint tehát „Cuisermuseberg"-nél került sor, és egy bizonyos „Onidianus" nevéhez fűződik, akinek a harchoz Isten segítségét egy „Capitianus"-nevű „szent ember" nyerte meg.15 6 A szerző végül a forrást is egyértelműen megjelöli: ,Jïzeket a dolgokat — írja — a mondott Onidianus levelének másolatából tudtam meg, amely levelet ő Csehország királyának küldött, s amelyeket aztán ez a király Franciaország királyának és más nagyurainak és fejedelmeinek szintúgy megküldött; s ezeket a leveleket aztán több jó városban (bonnes villes) is terjesztették..."157 Ezek a szavak arra engednek következtetni, hogy a győzelemben rejlő propagandisztikus lehetőséget mindenki kihasználta és boldogan terjesztették a jó hírt a lehető legszélesebb körben. Nem demi ki d'Escouchy megjegyzéséből, hogy ő melyik 154 Az eredeti forrás, melyet krónikásunk szerint „Constantinoble-ból több franciaországi fejedelemnek és a királynak küldtek" és amelynek „a másolatát én, e sorok írója, megszereztem" 1448. december 7-i datálású. D'Escouchy, III., Pièces justificatifs, X., 341-346. Valószínűleg ugyanaz a levél, vagy annak másolata került Marczali Henrik kezébe a BN-ben való kutatásai alkalmával. Marczali H.: Közlemények a Párizsi Nemzeti Könyvtárból, Magyar Tört. Tár XXIII., Bp. 1877., 83-122., benne a rigómezei csata leírása „Lettre escripte en Constantinople le VII. de décembre 1448", 89-97. 156 D'Escouchy, II., 50-51. 156 D'Escouchy, II., 325-326. A kiadó jegyzete a várost a „Raab folyó partjára" helyezi és „Enisemusebercq"-ként azonosítja. Valószínű, hogy az eredeti levél német nyelvű lehetett, és mégiscsak inkább a Nándorfehérvárnak megfelelő „Görögfehérvár", azaz „Griechischweissenburg" volt az eredeti szövegben. 157 D'Escouchy, II., 327-328.
