Századok – 1998

Közlemények - Balogh Margit: A katolikus egyház és a forradalom. (Események a források tükrében 1955 őszétől 1956 őszéig) V/1053

A KATOLIKUS EGYHÁZ ÉS A FORRADALOM 1059 A következő napokban minden olajozottan ment, a forgatókönyv minden pontját végrehajtották, csak a tervezettnél egy héttel korábban. (Amit természetesen a Politikai Bizottság hagyott jóvá május 11-én, Hegedűs András miniszterelnök szóbeli javaslatára: , A Politikai Bizottság hozzájárul, hogy Grősz Józsefnek a püspöki kar vezetőjévé történő megválasztását az eredeti határozattól eltérően egy héttel előbb hajtsák végre. Hegedűs elvtárs május 11-én fogadja a püspöki kart. A kegyelmi rendelet a sajtóban május 12-én jelenjen meg."1

2

) Május 6-án Horváth János már a PB-határozattal felvértezve beszélte meg és fogadtatta el Grősszel szabadon bocsátásának feltételeit. Május 9. és 11. között az AEH-ba hívatták Hamvas Endre csanádi püspököt, esztergomi apostoli adminisztrátort és Papp Kálmán győri püspököt, és azt sugallták nekik, hogy a püspöki kar kéljen amnesztiát Grősz érseknek, aki így visszatérhetne Kalocsára és a püspöki kar élére. Rehabilitációról nem lehetett szó, hiszen azzal a vádak valótlanságát ismernék el. Cserébe hűségnyilatkozatot kívántak a püspöki kartól, amelynek május 11-ére összehívott értekezletén Hamvas Endre beszámolt az Állami Egyházügyi Hivatallal folytatott tárgyalásról. A püspökök elfogadták az alkut. Délután Hamvas Endre csanádi, Shvoy Lajos székesfehérvári és Papp Kálmán győri püspökök írásban nyújtották át a püspöki kar nyilatkozatát Hegedűs András miniszterelnöknek (aki a fogadást néhány órával korábban egyeztette a Politikai Bizottsággal): ,,A magyar püspöki kar május 11-én tartott értekezletén felmerült a püspöki kar elnökségének kérdése. A kérdés legsimább megoldásának létszik a kalocsai érsek visszatérése főegyházmegyéjébe. Hogy ez lehetővé váljék, amnesztiát kérünk a számára avégből, hogy érseki székébe visszatérve, joghatóságát zavartalanul gyakorolhassa. A püspöki kar az ő elnöklete alatt továbbra is abban a szellemben kíván működni, mint amelyet az elhunyt dr. Czapik Gyula egri érsek képviselt az egyház és állam békés viszonya érdekében és előmozdítani kívánja a Magyar Népköztársaság építő munkáját és hazánk békés fejlődését. Minden olyan törekvést, mely népünk jólétének emelésére irányul, megértéssel veszünk és a jövőben is támogatunk."1

3 1956 tavaszán a bel- és külpolitikai helyzet már lehetetlenné tett Rákosi Mátyás, az MDP első titkára számára a kemény kéz politikáját. Az országban feltartóztathatatlanul terjedtek az antisztálinista rendezvények, viták. Az MDP Központi Vezetőségének márciusi ülésén elhangzott beszámolójában Rákosi még azt bizonygatta, hogy az SZKP XX. kongresszusa az MDP politikájának helyességét igazolja. Ezt a torz tükröt nem lehetett sokáig a társadalom elé tartani. A már említett május 11-i PB-ülésen két másik téma is érintette a katolikus egyházat. Az első napirendi pont Rákosi beszámolója volt az MDP 1956. május 15-ére tervezett (és május 18-án megtartott) budapesti aktívaértekezletre. Beszámolójában (amely végül az utolsó nyilvános szereplése lett) elismerte felelősségét a Rajk-ügyben, kimerítően foglalkozott a törvénytelenségekkel és a „szocialista törvényesség megszilárdításával" - Gerő Ernő szerint indokolatlanul szubjektívan és önkritikusan. A vitában Rákosi megjegyezte, hogy „a referátumból kihagytam a Grősz kérdést, nem úgy mint a Grősz kérdése, hanem mint az egyház kérdése."1

4

A PB-ülés 3. napirendi pontja volt Piros László belügy-12

MOL M-KS-276-53/286. Jegyzőkönyv a Politikai Bizottság 1956. május 11-én tartott üléséről, 7. pont. 13

MOL XIX-A-2l-c-030/1956. 23. doboz. Apró, lényegtelen eltéréssel közli: Salacz Gábor: A magyar katolikus egyház tizenhét esztendeje... 127. 14

MOL M-KS-276-53/286. Jegyzőkönyv a Politikai Bizottság 1956. május 11-én tartott üléséről.