Századok – 1998

Közlemények - Balogh Margit: A katolikus egyház és a forradalom. (Események a források tükrében 1955 őszétől 1956 őszéig) V/1053

1060 BALOGH MARGIT miniszter jelentése az államvédelmi szervek munkájáról „a belső reakció elleni harc vonalán". A jelentés az Amerikai Egyesült Államok „kém- és aknamunkája" után jelentőségében második helyre sorolta a Vatikánét. ,A Vatikán a belső ellenséges tevékenység szervezésében, irányításában erőteljesen részt vett, pénzzel, propagandaanyagokkal igyekszik aktivizálni a klerikális reakciót, elsősorban a szerzetesrendek maradványait. Az év folyamán az USA-ból és Svájcból irányított szektákat lepleztünk le... A belső ellenséges erők legaktívabb elemei 1955-ben a kulákok, a volt horthysta fegyveres szervek, a fasiszta burzsoá pártok volt exponensei és a klerikális reakció — elsősorban szerzetesek — voltak." A jelentés elégedetten állapította meg, hogy 1955-ben a Belügyminisztérium államvédelmi szerveinek munkájában az elmúlt évekhez viszonyítva jobban érvényesült az osztálypolitika: „Mintegy 40%-kal több volt földbirtokos, arisztokrata, kulák, 34%-kal több egyházi személy és 15%-kal több kapitalista diplomata ellen folytattunk ügynöki bizalmas nyomozást, mint az elmúlt évben. Az őrizetbe vettek megoszlása: nem ellenséges osztályokhoz tartozott 940 fő, ellenséges osztályokhoz 457 fő (kulák 304, horthysta fegyveres szervek volt tagjai 109, fasiszta pártok volt tagja 17, egyházi személy 27). [...] Felszámoltuk a broocklyni és svájci jehovista központok megbízásából működő illegális jehovista vezetőséget, amely a munkások és parasztok között több mint 7 ezer szektatagot tartott befolyása alatt, a szerzetesek és világi papok vezetése alatt álló klerikális ifjúsági mozgalmat, amely az ország különböző pontjain megszervezett, mintegy 80 földalatti csoportra támaszkodott és kb. 2000 főre terjesztette ki ellenséges befolyását az ifjúság és az értelmiség között, a „Magyar Ellenállási Mozgalom" ellenforradalmi szervezkedést, amely az ország különböző területein ellenséges röpiratokat terjesztett és diverziós cselekmények végrehajtását tervezte az országban, az illegális jezsuita rendet, amely a Vatikán utasítására széles körű demokráciaellenes és kémtevékenységet folytatott." A tervezett intézkedéssorozat a „munka javítását" célozta meg a legaktívabb ellenséges rétegek és elemek között, így elsősorban a katolikus klérus, a jobboldali és fasiszta pártok exponensei, a horthysta erőszakszervezetek volt tagjai és vezetői között. „Az 1956-os évben meg kell gyorsítani az ország területén lévő, már eddig ismert illegális szervezkedések felszámolását."1

5

Rákosi Mátyás, illetve Piros László beszámolójából nyilvánvaló, hogy a hatalom 1956 májusában a katolikus egyházat továbbra is ellenségnek kezelte, a vele szemben folytatott politikát helyesnek és lényegében problémamentesnek ítélte. Grősz érsek első hivatalos megnyilatkozása — amit azt követően tett, hogy május 12-én fogadta őt Hegedűs András miniszterelnök — nem is látszik cáfolni ezt: kijelentette, hogy Czapik érsek helyesnek bizonyult irányvonalát kívánja követni, támogatja a kormánynak az életszínvonal javítása érdekében hozott intézkedéseit és a béke ügyét akarja szolgálni: „Hálás szívvel köszönöm a Magyar Népköztársaság Kormányának, hogy nemes gesztusával lehetővé teszi számomra Kalocsára, az érseki 15

MOL M-KS-276-53/286. Jegyzőkönyv a Politikai Bizottság 1956. május 11-én tartott üléséről. A beszámolóban említett jehovista vezetőséget még 1955. április 15-én vette őrizetbe a rendőrség, s november 9-én a népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés vádjával 13 évi börtönre ítélték Hubicsák Zoltán országos vezetőt. December közepén országszerte házkutatásokat tartottak, ennek „eredménye" lett az 1956. február 4-én kezdődött bírósági eljárás.