Századok – 1998
Tanulmányok - Soós Katalin: Ausztria és a magyar menekültügy 1956–57 V/1019
1024 SOÓS KATALIN tározott etnikai csoporthoz tartozó menekültet a menekült mint egyén váltotta fel. A П. világháború után számos nemzetközi dokumentum tartalmazott rendelkezéseket a menekült menedékjogára nézve is. Az ENSZ Közgyűlés 1948-as 217 (III.) sz. határozatának 14. cikkelye — amely azonban jogilag nem volt kötelező — biztosította a jogot a menedék kérésére és a menedékjog élvezésére más országokban az üldözés miatt, kivéve a nem politikai és az ENSZ céljaiba, illetve elveibe ütköző bűncselekményeket.22 Az Institut de Droit Internationale 1950-ben Bath-ban tartott ülésén elfogadtak egy olyan definíciót, amely szerint: „A menedékjog olyan védelmet jelent, amelyet egy állam nyújt területén vagy másutt lévő bizonyos szerveinél annak részére, aki kéri ezt."23 1950-ben a hágai Nemzetközi Bíróság kimondta, hogy a területi menedékjog nyújtása „csupán a területi szuverenitás normális gyakorlása".2 4 A menekült és a menedékjog nemzetközi kodifikálásának előrehaladásával párhuzamosan létrejöttek és tevékenykedtek az ENSZ menekültekkel foglalkozó szervezetei. Nevezetesen: az UNRRA (1943. november 9., United Nations Relief and Rehabilitation Administration - Egyesült Nemzetek, Segélyezési és Újjáépítési Igazgatósága); IRO (1946. december, International Refuge Organisation - Nemzetközi Menekültügyi Szervezet) ; UNHCR ( 1951. j anuár 1. - United Nations High Comissioner for Refuges - ENSZ Menekültügyi Főbiztosság); ICEM (1953, Intergovernmentel Comittee for European Migration - Kormányközi Európai Migrációs Bizottság); UNREF (1954. október 21. - ENSZ Menekültügyi Alap); ICR (1959 - Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága).25 Az UNRA és az IRO a háború előtti és alatti menekültek mellett a fogalmat azokra is kiteijesztette, akik „érvényes okokból" nem kívánták magukat a származási ország védelme alá helyezni.2 6 Ez határozta meg a menekült fogalmát az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága statumában és a menekült státuszra vonatkozó „A menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi egyezmény"-ben, amelyet 1951. július 28-án Genfben adtak ki és 1954-ben lépett életbe. Az egyezmény VII fejezetből állt, I. fejezete tartalmazta a „menekült" kifejezés meghatározását. E szerint a menekült „(2) Olyan személy, aki az 1951. január 1. előtt előfordult események eredményeként és faji, vallási, nemzetiségi, bizonyos társadalmi csoporthoz való tartozás vagy politikai vélemény megvallása miatti üldöztetéstől való megalapozott félelem következtében nem abban az államban tartózkodik, melynek állampolgára és nem tud, ill. e félelem miatt nem hajlandó országának védelmét igénybe venni; vagy olyan személy, akinek nincs állampolgársága és annak az országnak a határain kívül tartózkodik, melyben előző 22 Kardos i. m. 18.; 25. 23 Polt Péter: Jog-e a menedékjog? Acta Facultatis Politico-Juridicae Universitatis Scinetarium Budapestiensis de Roland Eötvös Nominatae Tomus XXVII. 95. 24 Kardos i. m. 20. 25 Tóth i m. 51.; Diplomáciai és Nemzetközi Jogi Lexikon Szerkesztette: Hajdú Gyula. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1967. 26 Kardos i. m. 26.
