Századok – 1998

Tanulmányok - Soós Katalin: Ausztria és a magyar menekültügy 1956–57 V/1019

AUSZTRIA ÉS A MAGYAR MENEKÜLTÜGY 1956-57 1025 lakhelye volt, ilyen események eredményeként nem képes, vagy ilyen félelem következtében nem hajlandó oda visszatérni. Olyan személy esetében, aki több állampolgársággal rendelkezik az „állampolgársága szerinti ország" mindazokat az országokat jelenti, melyeknek állampolgára és nem lehet olyan személyt az állampolgársága szerinti ország védelmétől megfosztottnak tekinteni, ha az a megalapozott félelem miatti alapos ok nélkül nem vette igénybe valamely olyan ország védelmét, melynek állampolgára."2

7 Az 1951. január 1-jei időbeli korlátozást az 1967-ben elfogadott Jegyzőkönyv szüntette meg, de ez az időbeli korlátozás volt a fő oka annak, hogy az osztrák szövetségi kormány a magyar menekültek menedékjogának biztosításakor mint jogforrásra nem a genfi, 195 l-es egyezményre hivatkozott. Voltak azonban bizonyos humanitárius alapelvek, amelyeket a menekültekkel kapcsolatban minden államnak követnie kellett, és az osztrák kormány is követett. Az emberiességi minimumokat a menekültekkel való bánásmódban öt alapelv alkalmazása jelentette: 1/ alapvető emberi jogok tiszteletben tartása, 2/ a non refoulement elve, 3/ területi menedékjog megadásának elve, 4/ nemzetközi együttműködés és szolidaritás elve, 5/ családok egysége.28 Ausztriának a II. világháború befejeződése után azonnal szembe kellett néznie a menekült-problémával. Az első hivatalos statisztikai adatok szerint 1946. augusztus 1-én 460 000 menekült tartózkodott Ausztriában: 160 000 idegennyelvú és 300 000 népi német. A következő években Csehszlovákiából, Magyarországból, Jugoszláviából, Romániából politikai menekültek érkeztek; 1948. január 1-én 480 000 (honos és hontalan) menekültet regisztráltak Ausztriában. Később számuk állandóan csökkent, egyrészt az ENSZ szervezeteinek (UNRRA, IRO, UNHCR) közreműködése révén, másrészt annak következtében, hogy az osztrák kormány 1945-től 1956 végéig 245 000 menekültnek adta meg az állampolgárságot. Az 1956-os év közepén Ausztria úgy érezhette, úrrá lett a menekültproblémán, ekkor 127 000 hontalan menekült élt Ausztriában, közülük 19 000 63 menekülttáborban.29 Ausztria számára a menekültpolitika noha sem az államszerződés sem a semlegesség státusz azt nem tartalmazta, 1955 után az ún. „aktív semlegességi politika" része lett. Raab kancellár 1955. október 26-i beszédében kijelentette: , A menedékjog Ausztriában — ahogy az egy szabad, demokratikus nemzethez illik — továbbra és teljes egészében érvényben maradt."30 *** Az 1956-os forradalom első napjaiban kommunista pártfunkcionáriusok, sőt az ÀVH 120 tagja is menedéket kért Ausztriában. De november 3-ig nemcsak kommunisták lépték át az osztrák határt: sok magyar elhagyta az országot, mert a határok nyitottak voltak és Ausztrián át kivándorolhattak; némely szabadságharcos is Auszt-27

Az emberi jogok dokumentumokban. Második kiadás. Összeállította: Kovács István és Szabó Imre. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1980. 517. 28

Kardos i. m. 24. 29 Grubhofer Franz-, Das ungarisch-österreichische Grenzgebiet. In: Integration. Bulletin International. Association for the Study of the World Refugue Problem. 4. Jrg. Nummer 2/1957. Vaduz. 83. 30 Idézi: Volf Patrik-Paul: Der politische Flüchtling als Symbol der Zweiten Republik. In: Zeitgeschichte. Jrg. 22. November/Dezember 1995. Heft 11/12. 429.