Századok – 1998

Tanulmányok - Soós Katalin: Ausztria és a magyar menekültügy 1956–57 V/1019

1020 SOÓS KATALIN utat tör magának". Oskar Helmer belügyminiszter október 26-i beszédében üdvözölte a „szabadságszerető Magyarországot".4 Az osztrák politikai pártok, az ÖVP, SPÖ, FPÖ sajtóban is közzétett első hivatalos nyilatkozataikban is üdvözölték a harcoló Magyarországot.5 Az osztrák szövetségi kormánynak az volt az álláspontja, hogy a magyarországi események nem vonhatják maguk után Ausztria szuverenitásának konkrét fenyegetését. Az osztrák kormány késlekedés nélkül intézkedett az osztrák-magyar határ védelméről. Október 24-én Graf honvédelmi miniszter a hadsereg egyes alakulatait harci készültségbe helyezte, és Bécs, Felső-Ausztria, Stájerország körzeteiből gépesített, valamint páncélos egységeket rendelt Burgenlandba. A szövetségi hadsereg további egységeit az elkövetkező két napon helyezték készültségbe, másoknak menetparancsa volt a határ irányába, ahol a legfontosabb határátkelőhelyeket kontrollálták. Október 28-án kb. 3000 főnyi osztrák gépesített alakulat tartózkodott az osztrák-magyar határvidéken, noha a felkelés kezdete óta nem volt komoly határincidens.6 Az osztrák kormány legfontosabb elvi álláspontjának megfogalmazása és közzététele október 28-hoz fűződik. Ezen a napon Bécsben, a Ballhausplatzon az osztrák szövetségi kormány Julius Raab szövetségi kancellár elnöklete alatt rendkívüli minisztertanácsülést tartott. Az ülés du. 13.35-kor kezdődött és 14.55-ig tartott. A minisztertanácsban vita után konszenzus jött létre, amelynek eredményeként elhatározták, hogy az osztrák kormány felhívást intéz a Szovjetunió kormányához, hogy vesse latba befolyását a harci cselekmények beszüntetése, a szabadság és az emberi jogok helyreállítása érdekében Magyarországon. Ugyanezen a napon Oskar Helmer belügyminiszter meghirdette a menedélgog biztosítását minden magyar menekülő számára, bármi legyen is a menekülésük indítéka.7 A Szovjetunió kormányához intézett október 28-i,Appel" (Felhívás) szövege a következő: „Az osztrák szövetségi kormány fájdalmas részvétettel figyeli a már öt napja tartó véres és veszteségeket követelő eseményeket a szomszédos Magyarországon. Kéri a Szovjetunió kormányát, működjön közre, hogy a katonai harci cselekményeket hagyják abba, és hogy szűnjön meg a vérontás. Az osztrák szövetségi kormány Ausztriának a semlegesség révén biztosított szabadságára és függetlenségére támaszkodva fellép a magyarországi viszonyok normalizálásáért azzal a céllal, hogy a szabadságnak az emberi jogok értelmében való viszszaállításával az európai béke megerősödjék és biztosíttassék."8 4 Eger Reiner: Krisen an Österreichs Grenzen. Das Verhalten Österreichs Während des ungarischen Aufstandes 1956 und der tschechoslowakischen Krise 1968. Ein Vergleich. Verlag Herold. Wien-München, 1981. 36, 64. 5 Lásd erre: Soós Katalin: 1956 és az osztrák politikai pártok. In: Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominatae Historica Tomus CIV Szeged, 1996. 5-23. 6 Reiner i. m. 64-65.; Rauchensteiner Manfried: Spätherbst 1956. Die Neutralität auf dem Prüfstand. Österreichischer Bundesverlag. Wien, 1986. 7 Österreichisches Staatsarchiv. Archiv der Republik. Bundeskanzleramt. (Továbbiakban ÖStA AdR BKA) Ministerratsprotokolle Raab II; Verhandlungsschrift Nr. 12a über die Sitzung des а. o. Ministerrates am 28. Október. A Minisztertanácsi jegyzőkönyvet közzétette: Soós Katalin: Az Osztrák Szövetségi Kormánynak a Szovjetunió Kormányához intézett 1956. október 28-i Felhívása és annak vitája az osztrák Minisztertanácsban. In: Levéltári Szemle 1997. 2. sz. 31-38. 8 ÖStA AdR Bundesministerium für Unterricht (továbbiakban BMW). Karton 51. Beschlussprotokoll Nr. 12/A über die ausserordentliche Sitzung des Ministerrates am 28. 10. 1956.