Századok – 1998
Tanulmányok - Tófalvi Zoltán: Az 1956-os magyar forradalom visszhangja Romániában; Erdélyben V/989
1012 TÓFALVI ZOLTÁN hallgatta, szidalmazta a kollektivizálást és elmulasztotta feljelenteni társait.2 4 Felrótták neki, hogy tagja volt az Erdélyi Magyar Pártnak és kulák családból származott. A társadalmi rend elleni szövetkezés vádjával már 1949-ben 3 hónapi javítófogházra ítélték. Az 1956-os magyar forradalommal való együttérzésért 18 évi börtönbüntetéssel sújtották. Gál Pétert és Mihálcz Andrást 25-25, Seiwarth Lászlót 10 évi börtönbüntetésre ítélték. Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége - EMISZ A résztvevők számát tekintve ez volt a legjelentősebb 1956-hoz kapcsolódó erdélyi szervezkedés. Szoboszlay Aladár szervezete a Partiumot, a Székelyföldet és Turnu Mágurele környékét próbálta átfogni, az EMISZ kizárólag a Székelyföldet. Az utóbbi alapító tagjai elsősorban középiskolás diákok, szakközépiskolás tanulók voltak, majd csatlakoztak hozzájuk református, unitárius és római katolikus lelkészek, teológusok, tanárok, szakmunkások, gazdálkodó emberek. Az EMISZ-szel kapcsolatosan mintegy 1000 embert hurcoltak meg, közülük 77 személyt állítottak bíróság elé, ítéltek el nehéz börtönévekre. Az EMISZ központja Brassó, amely egészen 1959-ig nagyon erős magyar szakmai iskolaközpont volt, ide jöttek mesterséget tanulni a székelyföldi fiatalok. (Az EMISZ ürügyén még az írmagját is kiirtották a brassói magyar nyelvű szakoktatásnak! - T. Z.) A szervezkedést megkönnyítette, hogy 1956 nyarán a brassói szakmunkás tanulók közül többen is Magyarországon jártak, első kézből kapták az erjedéssel kapcsolatos információkat. Közéjük tartozott Lay Imre, a szervezet későbbi titkára: 1956. október 23-tól kezdődően a „fülünk a rádióra nőtt". (Lay Imre) Azt remélték, hogy a magyar forradalom hatására Romániában is megmozdulásokra kerül sor. Hogy ez ne érje őket váratlanul, szervezkedni kezdtek. Tanácstalanok voltak, ezért elmentek magyar szakos tanárukhoz, Opra Benedekhez, aki figyelmeztette őket a szervezkedésből származó veszélyekre, majd azt tanácsolta: ha mindezt a magyar kultúra érdekében teszik, akkor vonják be a szakmunkás fiatalokat. A két évvel ezelőtt elhunyt, a magyarországi Tolnamőzsön élő Orbán László, a Domoszlón jegyzősködő dr. Kóta Péter feljegyzéseiből, valamint a Romániában élő egykori tagok visszaemlékezéseiből, s a bűnvádi eljárások többezer oldalra rúgó dokumentumaiból összeáll a „kép", az EMISZ kétéves története. A magyar forradalom leverése után a brassói fiatalok elhatározták: létrehozzák a szervezetet: „... Brassó, 1957. Néhány forró homlokú ifjú dugja össze a fejét ebben a három nemzetiségű városban... Tudták, határozottan vallották: 1956. október 23-a szabadságharc volt. Az erdélyi magyarságot is rombolni kezdte a szocialista nemzetköziség román ízű politikája. Valamit tenni kell, legalább fékezni ezt a... nemzeti szétmállasztást. Diákok, egyetemisták, munkásifjak szervezték meg az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségét Brassó központtal. A szövetségbehálózta a Barcaságot, Háromszéket, Csíkot, Udvarhelyszéket, Medgyest, Segesvárt, Kolozsvárt. Programot fogadott el és megválasztotta képviseletét. Elnök: Orbán László, társelnökök: Vinczi János és Sándor Balázs, titkár Lay Imre, jegyző Mátyás Ernő, pénztáros Lay György... Munkájuk nyomán a konfirmándusok újra népviseletben állottak az Úr asztalához, Székelyföldön 24 Marosvásárhelyi Állami Levéltár. Katonai Ügyészség levéltára: 726/1959. számú ügyiratcsomó. Vö. Pál Antal Sándor, Ördögh Imre, Balázs Dénes, Miidós Márton: Csíkmadaras. Egy felcsíki falu hét évszázada. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 1996. 150-151.
