Századok – 1998
Tanulmányok - Tófalvi Zoltán: Az 1956-os magyar forradalom visszhangja Romániában; Erdélyben V/989
AZ 56-OS FORRADALOM VISSZHANGJA ROMÁNIÁBAN, ERDÉLYBEN 1011 1958. március 15-én is hasonló körülmények között próbálták megkoszorúzni az 1848-as emlékművet. Ekkor is az 1956-os forradalom áldozataira akartak emlékezni és emlékeztetni. Hárman voltak a csoportban: Bordás Attila, Jancsó Sándor és Gyertyánosi Csaba. Amikor Bordás Attila a koszorút az emlékmű talapzatán elhelyezte, megszólalt a szekus sípszó, minden irányból rohantak feléjük, Bordás Attilát elfogták, a másik kettő elmenekült, csak később fogták el őket. Bordás Attilát rettenetesen megverték, véres lett az arca, ruhája. Alig múlt tizenhat éves! Miközben a kiskorú gyerekeket a marosvásárhelyi szekuritátén vallatták, a Székely Mikó Kollégiumban sor került a nagy „színjátékra": összecsődítették a kollégium diákjait, s kemény szavakkal bélyegezték meg a letartóztatottak „ellenforradalmi" magatartását, s figyelmeztették valamennyiüket: ha valaki hasonló bűnt követ el, azonnal börtönbe zárják. A tárgyalásra Marosvásárhelyen, 1958. június 3-án került sor. Ezúttal is a szadista Macskási Pál volt az elnök. Cazan ügyész fasiszta, horthysta, ellenforradalmi bandának nevezte a SZIT kilenc letartóztatott tagját és halálbüntetést kért a gyerekekre. Valóban elrettentő ítéleteket hirdettek ki: Szalay Attila 18 év (meghalt a börtönben! - T. Z.), Szabó Lajos 15 év, Gyertyánosi Csaba és Bordás Attila 12-12 év, Gyertyánosi Gábor és Jancsó Csaba 10-10, Jancsó Sándor 8, Sándor Csaba 7, Molnár Béla 6 évi szigorított börtönbüntetést kapott. Mindez kényszermunkával is párosult, függetlenül attól, hogy az elítéltek, kettő kivételével, kiskorúak voltak. A börtönben, a duna-deltai megsemmisítő táborokban, a kiskorúak nagyaknai börtönében a legkegyetlenebbül bántak a koszorúzó gyerekekkel. Jancsó Csabával a zsilávai börtönben készítettem tévéinterjút: közel negyven év távlatából is borzalommal emlékezett az elszenvedett kínzásokra, verésekre. A „koszorúzok" tettéhez szorosan kapcsolódott a sepsiszentgyörgyi „Kossuth Kör" nevű szervezkedés. A budapesti Petőfi Körhöz hasonlóan vitákat szerveztek a nép körében jelentkező elégedetlenségek kapcsán. Mindannyian lebuktak, a résztvevőket 15-20 évi börtönbüntetésre ítélték: Nagy Lászlót 20, Erőss Jánost 15, Csákány Zsigmondot 12, Tompa Editet 7 évi börtönbüntetéssel sújtották. Mindannyian értelmiségiek voltak. A csíkmadarasi és csíkdánfalui „Gál Péter Csoport" Az „osztályharc", a kuláklisták, jogos elégedetlenséget váltottak ki a csíki falvakban is. Az 1956-os forradalom itt is szervezkedésre késztette az embereket. A magyar forradalomtól várták sorsuk jobbrafordulását. A forradalom leverése után a kommunista hatalom „kivárt" egy ideig, majd lecsapott a szervezkedőkre. A hírhedt 209. cikkely értelmében „társadalmi rend elleni szövetkezés, tiltott kiadványok őrzése és a feljelentés elmulasztása" vádjával állították őket bíróság elé. 1959. október 10-én tartóztatták le Gál Péter csíkdánfalvi „kulákot", október 16-án Bálint Tivadar csíkmadarasi plébánost. Rövid időn belül a marosvásárhelyi szekuritáté vallató-szobáiba hozták a madarasi Mihálcz Andrást és a csíkszeredai Seiwarth Lászlót. Mihálcz András a Szoboszlay Aladár magyarpécskai plébános nevével fémjelzett szervezkedés vádlottjaként állt a bíróság elé. „Bűnüket" tetézte az 1956-os események pozitív értékelése, valamint a kollektivizálás káros következményeinek hallgatóság előtti bemutatása. Bálint Tivadar plébános az 1956-os magyar forradalom idején a Szabad Európa Rádiót
