Századok – 1998

Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47

ZSIGMOND ÉS A HUNYADIAK A FRANCIA TÖRTÉNETÍRÁSBAN 95 zéppontba állításával csoportosítjuk, majd pedig a Hunyadi Mátyásra, a ,J3lanc fiára", illetve a nagyhatalmú reneszánsz fejedelemre vonatkozó adatokat gyűjtjük egybe.13

1 4Ja.l. A „Fehér Lovag": Hunyadi János A középkor végének francia történetírása, a korábbi hagyományoknak megfelelően és a pápai törekvésekkel teljes összhangban, a nyugati keresztény világot mind komolyabban fenyegető török előretöréssel sikeresen szembeszálló vitézekre a középkor utolsó évszázadában is kivételes figyelmet fordított: a század negyvenes éveiben ezen a téren a legnagyobb érdeklődés Hunyadi János Európa-szerte megismert sikeres harcait övezte. Tudjuk azt is, hogy Hunyadi alakja köré fokozatosain egy valóságos mítosz teremtődött: a kereszténységet megmentő, bölcs hadvezér, a rettenthetetlen „Fehér Lovag" mítosza, akinek már a híre is rémülettel töltötte el az ellenséget, s akinek küldetésül a nyugati kereszténység megmentése jutott.132 A Hunyadi sikereire és mind jelentősebb haditetteire vonatkozó információk több csatornán, és a kor viszonyaihoz képest elég gyorsan jutottak el a hitetlenek elleni harc eseményeit aggódva követő nyugat-európai fejedelmi udvarokba, de hasonlóan nagy érdeklődésre tarthattak számot a nyugat-európai népesség szélesebb és alsóbb köreinél is, akik már kiéhezetten várták a kereszténység számára biztató, vagy legalábbis vigasztaló híreket. Az olyan gyors, megbízható és szinte hagyományosnak tekinthető hírforrások mellett, mint amilyenek a távolsági kereskedők, a 131

Noha forrásainkban az apára és fiára vonatkozó adatok természetesen többnyire összekapcsolódnak, világosan látható, hogy a két különböző korszak eltérő típusú személyiségét, eltérő gondolkodású (de gyakran azonos, sőt többnyire egymástól is átvett adatokból dolgozó) történetírók, különböző szempontok előtérbe helyezésével mutatják be. A Hunyadiak karrierjével szoros kapcsolatban álló, és a forrásainkban ugyancsak bőven tárgyalt V László története alkotja a Zsigmond-kor utáni Magyarországra vonatkozó információk harmadik nagy csoportját. Ezúttal azonban a két Hunyadi portréját összefüggéseikben de mégis csak külön vizsgáljuk, s az események kronológiai menetét követve, egyébként közéjük iktatható V László-féle epizódra itt nem térünk ki. A Hunyadiakra vonatkozó források a következők: Jean Chartier: Chronique française de Charles VII, roi de France, ed. Vallet de Viriville, Bibliothèque Elzévirienne, Paris, 1858, I-III., Gilles Le Bouvier: Les Chroniques de Charles VII, ed. H. Courteault-L. Célier, SHE Paris, 1979.,Mai/»eu d'Escouchy: Chronique, ed. Fresne de Beaucourt, SHE paris, 1863-64., I-III., Jacques du Clercq: Mémoires, ed. De Reiffenberg: Mémoires de Jacques du Clercq, escuyer, sieur de Beauvoir en Ternois, Coll. de Mém. relatifs à l'Hist des Pays-Bas, Bruxelles, 1823, 1835-36, I-IV, Georges Chastellain: Chronique (Kervyn de Lettenhove kiadás), Jean Molinet: Chronique, ed. G. D'Outrepont - O. Jodogne, Acad. Royale, Coll. des anciens textes belges, Bruxelles, 1935-37, I-III., Olivier de La Marche: Mémoires, ed. Michaud-Poujoulat: Les Mémoires de Messire Olivier de La Marche, augmentés d'un estât particulier de la maison de du duc Charles le Hardy, composé du mesme auteur l'an 1474, Nouv. Coll. des Mém. pour servir à l'Hist. de France, 1ère série, III., 311-603. és H. Beaune-J. D'Arbeaumont: Mémoires et opuscules, SHF, Paris, I-IV, és Philippe de Commynes: Mémoires sur Louis XI (Dufournet-kiadás). A Hunyadiakra vonatkozó anyagot egy magyar és egy francia nyelvű tanulmányban igyekeztem összefoglalni. (A „Fehér Lovag". A Hunyadi-mítosz kérdéséhez a XV sz.-i francia történeti irodalomban" és a „Les Hunyadi vus par les historiens français du XVe siècle"). 132

A „Fehér Lovag"-ra vonatkozó információk több korabeli forrásban (főleg francia és itáliai, sőt, aragóniai forrásokban) szerepelnek. Eredetére lásd: Csernus, A „Fehér Lovag"..., Hunyadi nyugati kapcsolataira lásd: Iorga, N.: Notes et extraits pour servir à l'histoire des croisades au XVe siècle, „Biliothèque de l'École des Hautes-Études", facs. 119., Paris, 1896., Marinescu, La politique orientale..., 79-114, 143-152.