Századok – 1998
Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47
ZSIGMOND ÉS A HUNYADIAK A FRANCIA TÖRTÉNETÍRÁSBAN 93 roy de Poulaine") tüntette ki magát, aki a Törökkel vívott harcban vesztette életét huszonnégy esztendős korában, s aki az ily rövid élet hálátlansága miatt nem léphetett fel a legnagyobb dicsőség fokára". Az „ifjú lengyel királlyal" való összevetés azért is érdekes, mert az ő legfőbb érdemeként Chastellain éppen a törökellenes harcot tünteti fel, amelyről Zsigmond esetében, a gyakori burgundi-magyar közös vállalkozások ellenére (vagy talán éppen azért) érdekes módon szó sem esik.127 Nem célunk itt Chastellain fejedelem-tablójának az átfogó elemzése, ezért csupán annyit jegyzünk meg, hogy szó esik (a lengyel királlyal párhuzamban) egy másik nagyra hivatott ifjúról „Cseh- és Magyarország ifjú királyáról Lancelot-ról", akit a korai halál akadályozott meg abban, hogy nagy dolgokat vigyen véghez. Beszél Chastellain Portugália királyáról, Jánosról, Alfonz, kasztíliai királyról {,,akit a szerencse és hódításai hat királyság birtoklásához és dicsőségben való megtartásához vezettek"), majd Itália fejedelmeiről, Skandináviáról, a kereszténység keleti részein uralkodó fejedelmekről és természetesen a francia királyokról is - de Magyarországról többé (ebben az összefüggésben) Chastellainnél nincs adat.12 8 Figyelemreméltó ugyanakkor, hogy a Chastellain-féle fejedelem-tablón teljesen természetesen foglalnak helyet a nyugati világ nagyhatalmú, az esetek döntő többségében gyakorlatilag önálló életet élő hercegei és grófjai (mint Bretagne hercege) de — a dicső fejedelmek érdemek szerinti emancipálódásának (emancipálásának) folyamatában — ugyanebben a sorban helyet kap a Johannita Rend nagymestere is. A kor fejedelmei közül a legnagyobbnak, Jó Fülöpnek azonban nem egyszerű összehasonlítás az osztályrésze; - neki Chastellain mester krónikájában külön fejezet jutott. Ennek elemzése azonban kívül esik jelenlegi vizsgálódásunk tárgykörén.129 Zsigmond, a Zsigmond-kori Magyarország és a Zsigmond-korban a világot járó magyarok megjelenése a 15. sz. eleji francia historiográfiában tehát mennyiségileg és minőségileg jelentős (csak az Anjou-kor végéhez és a nikápolyi ütközet leírásához fogható) pezsgést mutat: a legérdekesebb magyar vonatkozású részeket az 1420-as évek kezdetéig tartó fejezetekben olvashatjuk. Az is látható, hogy adatokban az Európa keleti részei iránt különleges érdeklődést mutató burgundi történetírás a gazdagabb: a Zsigmondra vonatkozó későbbi információk is elsősorban a jóval erőteljesebb nemzetközi politikát folytató burgund udvar historiográfiájában maradtak meg, bár többnyire a korábbiakkal szemben hűvösebb (ám a tényleges politikai viszonyokkal összhangban álló) megközelítést tükröznek. Úgy tűnik a megmaradt részekből, hogy Chastellain krónikája az egyetlen olyan történetírói munka, melyben a kereszténység keleti részei (így Magyarország) iránti érdeklődés nemcsak egy-egy kiemelkedő eseményhez (háború, követjárás) kötődően konjunkturális, hanem többé-kevésbé állandó. A bur-127 A ,jeusne Roy de Poulaine" Ulászló magyar és lengyel király; a hivatkozás a várnai csatára vonatkozik. Előtte, ha nem is név szerint, említi a török ellen harcoló Albertet is. V ö. Uő., I., 25, II., 146, 153. 128 I. (Nagy) János portugál király (1383-1433) és V Alfonz, Aragónia királya (1416-1438), Bretagne hercege valójában a burgundi-típusú függetlenedés útjára akart lépni II. Ferenc (1435-1488) herceg uralkodása idején. Juan Fernandez de Heredia (1310-1396) rendfőnöksége óta a mindenkori nagymester az „európai arisztokrácia" legelismertebb tagjai közé tartozik. Chastellain, II., 154-155. 129 Uő., XLIII. fej., II., 177-183.
