Századok – 1998

Történeti irodalom - A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban. Dél-alföldi évszázadok 9.(Ism.: Paszternák István) IV/966

TÖRTÉNETI IRODALOM 969 A helynevek, mint történeti források értékelésének könyvtárnyi irodalma van. A legszélesebb adatbázis alapján Kristó Gyula elemezte a „törzsnévi eredetű" helyneveket. Bebizonyította, hogy e forráscsoport több kronológiai rétegbe sorolható. Körültekintő, meggyőző elemzés után megállapította: „Mindenképpen oldani, lazítani kell tehát azon a merev tipológiai keltezésen, mely szerint törzsnévi (illetve törzsnéwel alakilag egyező) helynevek — minden körülménytől függetlenül — csak és kizárólag [kiemelések az eredetiben - E I.] a X. században (esetleg a XI. század első felében) keletkezhettek. (...) Ki kell végre egyszer mondani: a törzsnévi (illetőleg a törzsnevekkel alakilag egyező) helynevek nem alkalmasak sem a honfoglalás kérdései revideálására, sem a törzsi szállásterületek rekonstrukciójára." (Kristó Gyula-. Szempontok korai helyneveink történeti tipológiájához. AUSZ AHist LV (1976)., 42.) Kristó Gy. megszívlelendő tanácsának fényében a szerzőknek — etimológiai kérdésről lévén szó, nyilván e részek szerzőjének — nyomós érveket kellett volna felsorakoztatnia az említett falvak — csak a helynévre alapozott — korai keltezéséhez. Enélkül megállapításai sajnos tarthatatlanná válnak. A recenzensnek a lexikon által vizsgált terület északnyugati részén volt módja behatóbban megismerkedni a vidék középkori topográfiájával. Itt most két, e területre lokalizálható településsel kapcsolatban szeretnénk észrevételt tenni! 1., Bökény falu (Csongrád m.) egykori helyének meghatározásakor Györffy György történeti földrajza óta két szóba jöhető területet szokás megemlíteni: a Hármas-Körös partján húzódó Bökény-pusztát és a ma önálló községként 8-10 kilométerrel keletebbre létező Cserebökény határát. Szerzőink szerint a pontos lokalizáció kérdése „Ma már nem dönthető el" [66. o.] Ezzel szemben a helytörténeti irodalom Barta László disszertációjának és Zsíros Katalin helynévgyűjteményének megjelenésével megnyugtatóan tisztázta a problémát. (Barta László-. A szentesi örökváltság. Csongrád megyei könyvtári füzetek 10. (1979); Zsíros Katalin: Szentes földrajzi nevei. Tanulmányok Csongrád megye Történetéből XVI (1990) 5-121.) Bebizonyították ui., hogy a „Cserebökény" helynév a 19. század 30-as éveiben született, am. 'Bökényért cserébe adott'. Szentes város a Károlyi családdal kötött örökváltsági szerződésében (1836) cserélte el Bökény-pusztáért a várostól távolabb eső, az ún. Királysági pusztából kihasított földdarabot, innentől kezdve „Cserebökényt". Ugyanígy, ugyanekkor keletkezett egyébként pl. a Csereszentlászló helynév is a szentlászlói major megváltása nyomán, de ez utóbbi mára kikopott helyneveink közül. így egyértelművé vált, hogy a középkori Bökény falut a Körös partján, az egykori falu nevét őrző Bökény-pusztán kell keresnünk. 2., Az Árpád-kortól a mai helyén létező Szentes falu (Csongrád m.) legkorábbi írásos említésének — ugyancsak Györffy Gy. nyomán — a garamszentbenedeki oklevelet szokás tekinteni. Ebben I. Géza király többek közt az itt húzódó Kurca folyó fölötti — a forrásban névvel nem megjelölt településen szedett — vámot is az apátságnak adományozta. Mivel ma a kurcai átkelő hídja Szentes belvárosában van, Györffy Gy. automatikusan ide helyezte a középkori révet és vámhelyet. E megoldást fogadja el lexikonunk is. [272. o.] Egyre több adat mutat viszont arra, hogy a középkorban, de még az újkorban is, az említett átkelő a mai belvárostól kilométerekkel északabbra, az egykori funkcióját földrajzi névként szinte máig megőrző ún. Vámházgát-nál helyezkedett el. E területen (pontosabban nem meghatározható helyen) kereshetjük az írott forrásokban és helynévanyagban szereplő, Árpád-kori eredetű, lexikonunkban is tárgyalt Hékéd falut, de e hely közelében húzódik egy régészeti terepbejárásokból ismert, névvel egyelőre nem azonosítható, Árpád-és középkori faluhely is, a szentesi Várháton. így a garamszentbenedeki oklevél 11. századi révhelyének pontos lokalizálása mindenképp meggondolásra érdemes, a recenzens véleménye szerint egyelőre biztosan meg nem válaszolható kérdés. A lexikont a tárgyalt területet ábrázoló, 1:250.000-es térkép egészíti ki, melyet „Blozovich László adattára alapján" Kratochwill Mátyás szerkesztett és rajzolt. Az igényes kiállítású mappa egyik legfontosabb erénye az ábrázolt terület rekonstruálható középkori vízrajzának bemutatása. Hazánk, de főleg az Alföld újkor előtti története — főleg településtörténete! — egyszerűen nem tanulmányozható a korabeli természetföldrajzi adatok ismerete nélkül. Kötetünk szerzői túlléptek azon a történeti munkákban sokhelyütt olvasható gyakorlaton, amely e problémát mindössze egyegy, a Tisza-szabályozás hatásait megemlítő félmondattal intézett el. Kratochwill M. térképe felvillantja előttünk a középkori ember életének keretet adó, a mindennapokat szinte alapjaiban meghatározó vízrajz — álló- és folyóvizek, időszakosan vízzel borított területek — rendszerét. A terület domborzatának ábrázolása számunkra kissé elnagyoltnak tűnik - ennek érzékeltetésére mindössze 2 színt használ. Kétségtelen viszont, hogy e rendszer alkalmazása növeli a térkép dicsérendő áttekinthetőségét. A településformákat három típusba (falu, mezőváros, szabad királyi város) sorolva ábrázolja, de jelzi az egyházi központok helyét is. (Talán csak tévedésből kerülhetett a püspökség