Századok – 1997

Történeti irodalom - Árpád előtt és után. (Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről) (Ism.: Thoroczkay Gábor) V/1192 - Régi magyar egyetemek emlékezete. Válogatott dokumentumok a magyarországi felsőoktatás történetéhez. 1367–1777.(Ism.: Tóth István György) IV/971

972 TÖRTÉNETI IRODALOM A megállapítás ugyan igaz, de a valóság mégis sokkal árnyaltabb, a 17. században például a jezsuiták kassai iskolája is egyetemi rangot kapott, és a csak két karral működő nagyszombati egyetem sem volt igazi, a nyugat-európai normáknak megfelelő egyetem. Hasonlóképpen más jezsuita tanintézetek, így például a kolozsvári is viselték az egyetem rangját, és a protestáns főiskolák is gyakran egyetemi szintű képzést nyújtottak. A magyar egyetemtörténet megismerését jól segíti az Egyetemi Könyvtár és Levéltár kiadványa, amelyet Knapp Éva anyaggyűjtésére támaszkodva Szögi László szerkesztett és látott el bevezető tanulmánnyal. A kötet a magyar egyetemekre, egyetemkezdeményekre és sikertelen egyetemalapításokra vonatkozó legfontosabb dokumentumokat közli a kezdetektől az egyetem Budára költözéséig, 1777-ig. A kiadvány külön kiemelendő érdeme, amely remélhetőleg mind szélesebb körben követésre talál majd a magyarországi forráskiadványok között, hogy egyszerre segíti a magyar és külföldi kutatókat. A bevezető tanulmányt magyar, német és angol nyelven egyaránt közli a kötet, és valamennyi irat regesztáját is mind a három nyelven megadja. Az iratokat mindig az eredeti nyelven közli, legtöbbször latinul, gyakran németül. A dokumentumokat magyar fordításban is olvashatjuk. Ily módon akár a szomszédos országokban, akár távoli földrészeken érdeklődik egy szakember a magyar egyetemek — valljuk be, inkább kudarcokban, mint sikerekben gazdag — története iránt, az angol, német bevezetők alapján a latin szövegeket könnyedén hasznosítja. Ugyanakkor bármely egyetemista, de akár egy középiskolás magyar diák is gazdag bevezető tanulmányt és szépen fordított forrásszövegeket talál a kötetben. A kiadott iratok között egyetlen eddig ismeretlen sincsen, ez azonban semmit nem von le a kiadvány érdeméből. Inkább arra példa ez, hogy ha egy forráskiadás komolyan veszi feladatát, a már kiadott dokumentumok szisztematikus, ellenőrzött és egybevett újraközlését, akkor ezzel nemcsak komoly szolgálatot tesz a tudománynak, de egyben igen nehéz és aprólékos munkát követő feladatot is magára vállal. A dokumentumok újraközlése a legkevésbé sem egyenlő a nyomtatott szövegek xeroxmásolatával és újragépeltetésével, vagy éppen scanner útján történő bemásolásával. Az itt újraközölt iratok általában nehezen elérhető kiadványokban láttak először napvilágot, a különböző kiadványok feltárása, az iratok összegyűjtése és egybevetése, a gyakran múlt századi normák szerint közölt okmányok modern forráskiadási szabályzatnak megfelelő átírása komoly teljesítmény, amely arra is rávilágít, hogy egy-egy, néha már négy-öt helyen közzétett alapítólevél igényes közreadása lehet olyan nehéz feladat, mint egy teljesen ismeretlen irat publikálása. A bevezető tanulmány tömör és igényes összefoglalása a magyar egyetemalapítások történetének, amely ellenáll a kísértésnek, hogy a magyar univerzitások történetét szebbnek mutassa be, mint amilyennek az a források alapján túnik. Különösen a középkori egyetemekre vonatkozó adatokat veti alá kíméletlen kritikának, rámutatva, hogy egy-egy lelkes humanistának a tudás új otthonáról áradozó levele még aligha bizonyíték arra, hogy abban az időben Magyarországon a bécsi vagy a prágai egyetemnek konkurenciát jelentő oktatási intézmény működött volna. A pécsi, óbudai és pozsonyi egyetemalapítási kísérletek mellett a kötetből megismerhetjük a domonkos rendnek a budai várban működő főiskoláját is. A koraűjkori protestáns főiskolákat is gazdag anyag mutatja be, a pápai, sárospataki, kolozsvári-gyulafehérvári-nagyenyedi református kollégiumokat éppúgy, mint az evangélikus egyház eperjesi líceumát. Különösen érdekes és fontos annak a küzdelemnek jól dokumentált bemutatása, amelyet az evangélikus egyház vívott eperjesi iskolájáért, amikor is Lipót király megakadályozta, hogy az eperjesi líceumból igazi főiskola legyen. Az alig egy évtizeddel a kassai jezsuita egyetem megnyitása után a közelben működő protestáns felsőoktatási intézmény veszélyes konkurenciát jelentett volna Felső-Magyarországon, ezért Lipót szigorú rendeletben tiltotta meg a működését. így az evangélikus főiskola csak Thököly tiszavirágéletű felső-magyarországi fejedelemsége alatt működhetett legálisan, igaz azonban, hogy később is — bár címe szerint csak középiskola volt —, többé-kevésbé titokban felsőoktatás folyt a falai között. A kolozsvári Báthory egyetem hányatott sorsát ismertető dokumentumok után, az egyetlen megvalósult magyar egyetemnek, a nagyszombatinak a bemutatása és az erre vonatkozó öt legfontosabb dokumentum zárja a kötetet, amelyet ennek az egyetemnek a jogutóda adott ki. Bár a nagyszombati egyetem a mai napig folyamatosan és sikeresen működik, az alapítólevél figyelmes újraolvasása még ennek történetét is árnyalja, a gyorsan változó politikai helyzetbe ágyazza, és rámutat arra, hogy korántsem volt szükségszerű bizonyosság, hogy legalább ez az egy magyarországi egyetemalapítás végleges eredménnyel jár majd. Az oklevélben az alapító, Pázmány Péter nemcsak azzal a lehetőséggel számol — ami azután be is következett, igaz, jóval később, mint Pázmány gondolta —, hogy a török kiűzése után az egyetem méltóbb helyre költözhet, hanem azzal is, hogy a jezsuita rendet Magyarországról kiűzik — ami a rend feloszlatása formájában, szintén másfél