Századok – 1997
Történeti irodalom - Árpád előtt és után. (Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről) (Ism.: Thoroczkay Gábor) V/1192 - Régi magyar egyetemek emlékezete. Válogatott dokumentumok a magyarországi felsőoktatás történetéhez. 1367–1777.(Ism.: Tóth István György) IV/971
971 TÖRTÉNETI IRODALOM teket is tartalmazó rajzokról van szó (pl. Brassó, Segesvár vagy Barcarozsnyó esetében), ami arra utal, hogy Hontems, aki több jelből ítélve is alaposan ismerte a Szászföldet, igyekezett a jellegzetes formákat megörökíteni. Azt már a recenzens teszi hozzá, hogy ezek az emlékezetből készült, leegyszerűsített rajzok közvetlen felhasználása azért nagy óvatosságot igényel. A Baselben metsző Honterusnak nemcsak a távlati településrajzok megalkotásakor kellett emlékezetére hagyatkoznia. Otto Mittelstrass kimutatta, hogy az Erdély-térképen mindössze hét olyan, viszonylag kis kiterjedésű rész jelölhető meg, amely módszeres felmérés, tehát távolságmérés és háromszögelés nyomát mutatja. Természetesen valamennyi ilyen hely a Szászföldön található, mindenekelőtt a Barcaságban, továbbá Kőhalom és Segesvár-szék területén, Medgyes-Berethalom-Riomfalva/Reichesdorf környékén, valamint Beszterce vidékén. Kimutatható továbbá bizonyos erdélyi útvonalak és a mellettük fekvő települések távolságának ismerete, összességében azonban a Honterus-térkép nem egységes felmérés, hanem változó minőségű részvázlatok egybeillesztése nyomán keletkezett. Régóta ismert volt, hogy Honterus utóbb egy javított térképváltozatot is szándékozott közzétenni, azonban úgy tűnt, hogy ebben 1549. januári halála megakadályozta. A közelmúlt fontos felfedezése nyomán egy 17. századi könyv kötéstáblájából kerültek elő olyan térképtöredékek, melyek azt bizonyítják, hogy Honterus brassói vízjeles papíron, tehát 1546 után valóban újranyomtatta térképét (33-34. 1.). Azt már a további kutatásnak kell igazolnia, hogy Reicherstorffer Chorographia-jában, melynek bevezető elégiáját minden bizonnyal maga Honterus írta, vajon az azonos című térképhez írt kommentárt kell-e látnunk (vö. Georg Reicherstorffer: Erdély és Moldva leírása 1550. Ed. Szabadi István. Debrecen 1994. 123-125.)? A könyvben harmadikként bemutatott és elemzett térkép Wolfgang Lazius bécsi humanista (1514-1565) Magyarország-térképének Erdélyt ábrázoló része (1552/56). Miként a Lázár/Tannstetter-féle térkép, ez is a Magyarországot fenyegető török veszély árnyékában készült, immár I. Ferdinánd utasítására. Lazius katonaorvosként megfordulhatott ugyan Magyarország egyes részein, teljesen valószínűtlen viszont, hogy Erdélyben valaha is járt volna. A térkép kapcsán megörökített munkatársai között azonban három személyt is találunk, aki erdélyi helyismerettel rendelkezett: Verancsics Antalt, Zápolya János, majd Izabella egykori titkárát, a besztercei származású Christian Baumgartner brassói jegyzőt és Bornemissza János kolozsvári bírót. Lazius térképe igen jelentős mértékben támaszkodott a Lázár-térképre, azonban javításai ellenére sem haladja meg annak színvonalát, szerzője a Honterus-térképet is ismerte, ahonnan helynevei többségét, 173 tételt át is vett. A térképen mindössze 17 felirat jelent újdonságot Lázár diák és Honterus munkájához képest; ezek Észak- és Délnyugat-Erdélyre, valamint Kolozsvár környékére vonatkoznak, nyilván a fenti három munkatárs tanácsa nyomán kerültek a térképre. Itt bukkan fel először — igaz, hogy rossz helyen — a Hargita (Hargyta mons, Moldauiam a Siculis diuidens) és a Pogányhavas (Pogan Hauassa mons) neve; a valóságban ez utóbbi választja el Felcsíkot a szomszédos Moldvától, a gyimesi átjáró közelében. Végezetül újra felhívjuk a figyelmet a három térkép helynévanyagát összehasonlító ős azonosító, német, magyar és román nyelvű helynévmutatóra, ahol kritikai jegyzetek utalnak — többek között — a korábbi téves azonosításokra is. Mivel a szerzők rövid fejezetben áttekintették a Lazius utáni Erdély-térképeket is, az első katonai felméréssel bezárólag, felsorolásuk pedig ez idáig publikálatlan térképeket is tartalmazott, joggal várjuk Erdély történeti atlaszának újabb köteteit, mint a helytörténeti kutatás további fontos kézikönyveit. Benkö Elek RÉGI MAGYAR EGYETEMEK EMLÉKEZETE Válogatott dokumentumok a magyarországi felsőoktatás történetéhez. 1367-1777. Szerkesztette és a bevezetést írta: Szögi László Bp. ELTE 1995. 232 o. Minden magyar iskolás tudja, hogy a sikertelen középkori kísérletek után 1635-ben Pázmány Péter bíboros alapított egyetemet Nagyszombaton. Ez az egyetem — a mai Eötvös Loránd Tudományegyetem közvetlen elődje — a 18. század végéig az ország egyetlen egyeteme volt.
