Századok – 1997

Történeti irodalom - Árpád előtt és után. (Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről) (Ism.: Thoroczkay Gábor) V/1192 - Hans Meschendörfer – Otto Mittelstrass: Siebenbürgen auf alten Karten. Historisch-landeskundlicher Atlas von Siebenbürgen. Herausgegeben vom Arbeitskreis für siebenbürgische Landeskunde. (Ism.: Benkő Elek) IV/969

970 TÖRTÉNETI IRODALOM sonlító elemzések és mutatók. Ezt a hiányt pótolja a jelen munka, melynek szerzői kiváló erdélyi helyismeret és átfogó történeti tudás birtokában, a Németországban működő Arbeitskreis für siebenbürgische Landeskunde kiadásában több kötetben teszik közzé és elemzik a térképészeti forrás-anyagot. A Historisch-landeskundlicher Atlas von Siebenbürgen sorozat keretében eddig egy erdélyi helységnévtár (Otto Mittelstrass: Ortsnamenbuch, Heidelberg 1992.), egy topográfiai munka (Uő: Topographie der Ortschaften. Heidelberg 1993.) és egy előmunkálati, Erdély domborzatát és 19-20. századi közigazgatási beosztását ismertető kiadvány (Christian Herrmann - Otto Mittelstrass - Klaus Niedermaier: Vorarbeiten. Übersichtskarten zum Ortsnamenbuch. Heidelberg 1993) jelent meg. A bemutatandó kötet a 16. század három fontos térképével (1528: Lázár/Tannstetter; 1532: Honterus; 1552/56: Lazius) ismerteti meg a kiadvány forgatóját; történeti-művelődéstörténeti áttekintést éppúgy nyújt, mint kartometriai elemzést, az egyes térképeken szereplő földrajzi nevek összehasonlításra is alkalmas mutatóját, továbbá — mindenekelőtt — jó minőségű térkép-reprodukciói teszik az atlaszt jól használható munkaeszközzé. Ez utóbbiakhoz kapcsolódó apró, de lényeges elem, hogy a magyarországi térképészet kezdeteit megelőző, Erdélyt is feltüntető Közép-európa-térképek (Nicolaus Cusanus, Francesco Roselli, Hieronymus Münzer) végre nem használhatatlant lekicsinyített formában tűnnek elénk, hanem a szerzők kiemelték a bennünket közelebbről érdeklő részleteket. A tanulságos részletrajzok közül külön is említjük a firenzei Francesco Roselli 1490 körüli térképét, amely SEPTEMCASTRIVM TRANSILVANA(!)-ról elárulja, hogy itt németek (is) élnek (Istj sunt theotonicj), Várad kapcsán pedig fontosnak tartja jelezni, hogy itt található Szent László sírja (hic jacet corpus sancti ladislao[!]). E korai vázlatoknál részletesebb és pontosabb formában ábrázolja Erdélyt az 1528-ban kinyomtatott Lázár-Tannstetter-féle Magyarország térkép. A térképet összeállító, Székesfehérvárról származó Lázár diák 1512-től a bécsi egyetemen tanult matematikát és csillagászatot attól a Georg Tannstettertől, aki utóbb kiegészítette, majd kiadta időközben elhunyt tanítványa munkáját. A középkori Magyarországot településekkel lehetőleg egyenletesen kitöltő, a helyneveket zömmel magyar és latin formában feltüntető Lázár diák térképétől lényegesen eltérő szemléletet tükröz a brassói fametsző és nyomdász, humanista műveltségű reformátor Johannes Honterus 1532-ben kinyomtatott baseli térképe, az első önálló Erdély-térkép. A térség magyar kutatóinak, akik számára elsősorban a Kalotaszegtől Kolozsváron, majd a Mezőségen és Marosvásárhelyen át a Székelyföldig húzódó sáv jelenti Erdélyt, meglepő és tanulságos Honterus Szászföld-centrikus Erdély-képe. A Honterus-térkép mezejének nagy részét a Szászföld dél-erdélyi nagy tömbje, valamint az ugyancsak német lakosságú Beszterce- és Brassó-vidéke tölti ki, középpontjában Nagyszeben, Medgyes és Segesvár ábrázolásával, a térkép két felső sarkát pedig Nagyszeben és Brassó térképe díszíti, alján pedig a szebeni szenátusnak szóló ajánlást találjuk. Itt hivatkozunk, nem utoljára, az ugyancsak erdélyi szász Georg Reicherstorffernek Honterus térképével azonos címet viselő leírására (Chorographia Transilvaniae, 1550), amely Nagyszebent szintén Erdély fővárosának (Cibi.nium metropolis civitas) tekintette. A Szászföld mellett parányira zsugorodott Székelyföldön alig 14 települést találunk; annál fontosabb, hogy a Szászfölddel szomszédos székely mezővárosok korai német megnevezését éppen Honterus térképe nyomán ismeijük: Marosvásárhely és Kézdivásárhely egyaránt Neumarck, Székelyudvarhely Aderhell, Székelykeresztúr Zum creucz, Sepsiszentgyörgy S. Iorgen formában szerepel. A Balkán felől Dél-Erdélybe települő románság egy-egy korai szállásterületét jelöli a szász Blechischfeld helynév Kereszténysziget/GroBau mellett, továbbá a Fogarasföld Blechisch dörfer gyűjtőnéven feltüntetett falvai. A Kárpátok (Carpatus mons) első írott említésével szintén az 1532-es térképén találkozunk; a nevet Honterus a hegylánc székelyföldi szakaszára vonatkoztatta. A Honterus-térkép domborzati rajza és erdőjelölése Aventinus (1477-1537) erőteljes hatását tükrözi, ami természetesen nem véletlen egyezés: a fiatal brassói nyomdász saját Erdély-térképe ügyében már 1529 őszén felkereste a regensburgi humanistát, aki bajor történetéhez nevezetes Bajorország-térképet is készített (1523). A kutatás feltételezi, hogy Honterus ez idő tájt megfordult Aventinus munkatársa, Peter Apian ingolstadti műhelyében is, ahol egy évvel korábban hagyta el a sajtót Lázár diák térképe is. Ez utóbbit tehát — amennyiben helyes a feltételezés — akár Aventinusnál, akár pedig az Apian testvérek műhelyében láthatta Honterus, anélkül azonban, hogy a lázári térkép saját munkájára bármiféle hatást is gyakorolt volna. A kor szokása szerint Honterus a térképen feltüntetett településeket kis ábrával jelölte. Jogos a kérdés, hogy ezek az egyszerű kis rajzok tartalmaznak-e valamiféle valóságelemet, tehát értelmezhetők-e esetenként sommás ábrázolásként. A szerzők a településképek egymás mellé állításával (30-31. 1.) is érzékeltették, hogy nem sematikus ábrákról, hanem egyedi, valósághű részié-