Századok – 1997

Közlemények - Knapp Éva – Tüskés Gábor: A barokk kori társulati élet forrásai IV/923

Knapp Éva - Tüskés Gábor A BAROKK KORI TÁRSULATI ÉLET FORRÁSAI A vallásosság laikus szervezeti formái egyik társadalomtudományi diszciplínában sem tartoznak a klasszikus kutatási területek közé. A népi vallásosság iránt több tudományág részéről megnyilvánuló érdeklődéssel párhuzamosan természetesen jelentkezik az igény a vallásosság széles rétegeket átfogó kereteinek és ezek társadalmi, kulturális funkcióinak megismerésére. A 17-18. században ezek a keretek fontos szerepet játszottak különféle ismeretanyagok és magatartásformák szerveződésében és közvetítésében. Ezért egyrészt lehetőséget adnak a barokk kori társadalom rétegműveltségének, a társadalmi rétegződés és a kulturális differenciálódás történeti összefüggéseinek tanulmányozására. Másfelől a vallásosság laikus szervezeti formái — mint kultúrahordozók és közvetítők — hozzájárulnak a „magas műveltség - népi kultúra" sematikus modelljének meghaladásához, a széles rétegekre kiterjedő populáris műveltség társadalmi hátterének, szintjeinek és fokozatainak megismeréséhez. A számba vett forrásanyag sokrétű, a témára vonatkozó szakirodalom egyoldalúságai ellenére is tekintélyes. A részletkérdések tisztázásához tudományközi megközelítésre van szükség, s az eredmények hasznosításában a történettudomány, az irodalom- és a művészettörténet, a néprajz és a folklorisztika egyaránt érdekeltek. A „társulat" kifejezés nemcsak a magyar és a nemzetközi szakirodalom szóhasználatában, hanem a valóságban is rendkívül sokrétű, térben és időben állandóan változó tartalmú jelenségegyüttest takar. A vizsgálatot kiterjesztettük mindazokra a katolikus egyházhoz kapcsolódó laikus vallási szervezeti formákra, amelyek egyrészt a korabeli forrásokban a „társulat" vagy más rokon értelmű megnevezéssel (confraternitas, Bruderschaft stb.) szerepelnek, másrészt amelyeknek ugyan többnyire más az elnevezése, de az eltérő megnevezés mögött rejlő kisebb-nagyobb szervezeti különbségek a gyakorlatban másodlagos szerepet játszottak (congregatio, sodalitas, harmadrend stb.). Ezt az eljárást indokolja, hogy a források ugyanarra a szervezeti formára gyakran eltérő megnevezéseket használnak. Másfelől ezek a különböző névvel illetett formák a szervezeti különbségek ellenére számos rokon vonást mutatnak, s forrásaik is csak együttesen tükrözik az általuk közvetített művelődési anyagok árnyalatait. A középkori társulati élet viszonylag kedvezőtlen magyarországi forrásadottságaival szemben a barokk kori szervezetek történetének feltárásában számos különböző típusú forrásra támaszkodhatunk. Ennek a forrásanyagnak az eddigi kutatás csak töredékét hasznosította, s rendszeres feltárása és bemutatása máig