Századok – 1997

Tanulmányok - Szvák Gyula: Az orosz „rövid” 17. század. A Romanov-konszolidáció kezdetei IV/857

AZ OROSZ „RÖVID" 17. SZÁZAD 887 István pedig azért tartja őket „állatias, durva, műveletlen" embereknek, mert „tányér és kés nélkül esznek, az ételt puszta kézzel fogják meg".6

4

Az ilyen lekicsinylő, ám naiv ítéleteknél, természetesen, jóval megalapozottabbak is megfogalmazódtak, mint pl. az ugyancsak angol Fletcheré, aki a korlátlan egyeduralomból vezeti le a sajátosságokat.6

5 Nyugati mércével mérve egyébként ez valóban műveletlen és elmaradott ország volt. A 17. század közepéig azonban, oly sok véres korszakot átvészelve, az egyszerű nép a Nyugaton már ismeretlen szabadságban, harmóniában, viszonylagos jólétben és nyugalomban élt. A századközépi politikai és egyházi reformok ettől a relatív szabadságtól és belső békétől igyekeztek őt megszabadítani - anélkül, hogy kulturális szintjét emelni szándékoztak volna. I. Péter hozománya A kocka tehát a történelmi köztudatba Oroszország „európaizálójaként" bevonult I. Péter uralkodása előtt „el volt vetve". Atyja, részint testvérei, már korábban hozzáláttak Oroszország lassú, tétova, óvatos átformálásához. Nézzük, mire jutottak a „rövid" 17. század végére! A szó fizikai értelmében Péter kétségtelenül egy birodalmat kapott örökül -jóval hatalmasabbat, mint a „zavaros időszak" előtti Oroszország. Idekerült a balparti-Ukrajna Kijevvel, „minden orosz városok anyjával", és Zaporozsje is, miközben az orosz telepesek a fegyverek nyomán egyre mélyebben hatoltak be a déli, délnyugati ütközőzónába. Hasonló intenzitással folyt a keleti irányú kolonizáció. Még IV Iván uralkodásának végén vette be egy merész akcióval a Szibériai Kánság központját Jermak, kozák atamán - az uralkodó tudta nélkül.6

6

Szibéria meghódítása igazi lendületet majd — immár állami ösztönzésre — a 17. században vesz. A század elején az Irtis- és az Ob-medencéjében megjelennek az orosz települések, hogy a 20-as években elérjék a Jenyiszejt, majd a 40-es években a Lénán is túlra kerüljenek. A következő két évtizedben a Bajkál és az Amúr birtokbavétele folyik - ahol az ismeretlen távolból előkerülő kínaiak megálljt parancsolnak a további előrenyomulásnak. A század végén aztán már Kamcsatkán vannak az oroszok.6

7 Egy, az európai Oroszországnál jóval nagyobb kiterjedésű hátországgal gazdagodik tehát fokozatosan a moszkvai állam, lényegében egy gyarmattal, amely történelmi távlatban óriásian növeli a birodalom potenciálját. A birodalomét, amely már az előző század közepén, a Kazanyi és Asztrahanyi Kánság hódoltatásával, megindult a soknemzetiségűvé válás űtján, de amely ekkor lesz igazán egymástól eltérő és egymás számára távoli és idegen etnikumok és kultúrák gyűjtőhelyévé. Oroszország valójában ekkor válik ázsiai hatalommá, s kétségtelenül egy modernebb civilizáció vívmányainak közvetítőjévé ebben az irányban. Az elsősorban vadászó, halászó, gyűjtögető törzseket és népcsoportokat viszonylag laza függésbe vonja, különállásukat tiszteletben tartja, és a helyi vezető rétegeket a maga oldalára állítja, amivel egy lényegében békés annexiót valósít meg.68 A birodalom területe megtöbbszöröződött - a lakosságáról ugyanez, persze, nem mondható el. Számát illetően még óvatos becslésbe is alig bocsátkozhatunk. (Jellemző a történészek bizonytalanságára, hogy pl. az angol Massie kb. 8 milli-