Századok – 1997

Tanulmányok - Szvák Gyula: Az orosz „rövid” 17. század. A Romanov-konszolidáció kezdetei IV/857

AZ OROSZ „RÖVID" 17. SZÁZAD 885 zatlan szerzetes minden oroszok pátriárkája, aki a nikoniánus reformok elkötelezett híve. Jó taktikai érzékkel azonban ezekben az években nem konfrontálódik a cár kedvencével, és energiáit a belső szervezeti kérdések megoldására fordítja. Fjodor cár hamar bekövetkezett, de nem váratlan halálát követően Joakim a szellemi rendteremtés terén is határozott lépésre szánta el magát. A főpróbára még Fjodor életében, 1681-ben, sor került, amikor, a pravoszláv-orosz kultúrkörben szokatlan módon, elégettette a szakadárok még életben lévő vezéralakjait, / köztük Awakum protopópát. Ekkor már nem élt sem a „görög" iskola, sem a „latin" műveltség egymással vitázó vezéralakja, Szlavenyickij és Polockij sem. A helyükbe lépő utódok azonban továbbfolytatták a teológiai színezetű liturgiái vitát, amelyben ezúttal a pátriárka nyíltan Polockij követője és tanítványa, Szilveszter Medvegyev ellen fordult. Először is megakadályozta, hogy az ő tervei alapján szülessék meg az első orosz felsőoktatási intézmény, a Görög-szláv-latin Akadémia, amely egyébként eredetileg legalább annyira inkvizíciós cenzúra hivatal lett volna, mint iskola. Egészen addig halogatta a döntést, amíg a jeruzsálemi pátriárka nem küldött Moszkvába két tudós görögöt, а Lihuda-testvéreket, akikre 1687-ben végül rábízták az új „Akadémia" vezetését és oktatói feladatait. A Lihudákkal megerősödött moszkvai „grekománok" az 1680-as években ádáz polémiát folytatnak a „latinimádó" Szilveszter Medvegyewel és híveivel, és pátriárkái áldással fokozatosan fölénybe kerülnek. Sikerül elmozdítaniuk Medvegyevet a Könyvnyomtató Udvar főrevizori tisztségéből. Ezzel kezdetét veszi a kijevi minta alapján nyomtatott könyvek revíziója, amelynek mintegy záróakkordja a latin befolyásoltsággal megvádolt kijevi tudósok nyugdíjazása, vagy önkéntes távozása. Erre egyébként már a nyugati kultúra iránt affinitást, az idegen vallások iránt pedig ritka toleranciát mutató Szófia régensségét követően kerül sor. (Az 1680-as években nemcsak a hugenottákat, de a jezsuitákat is megtűrték Moszkvában.) Az orosz műveltségre csapást mérő hivatalos pravoszlávia ellentámadására és Szilveszter Medvegyev lefejezésére egyébként I. Péter önálló uralkodásának a kezdetén kerül sor.57 Ünnep- és hétköznapok A Nyugattal folytatott ádáz egyházi küzdelem ellenére a hétköznapi életben észrevehetően érvényesült az idegen hatás. Ez is leszűkült azonban a moszkvai udvarra, s annak néhány européer személyiségére. A meghatározó miliő továbbra is középkorias. Különösen Alekszej Mihajlovics idejére igaz ez, akinek buzgó vallásossága rányomta bélyegét az udvari elit mindennapjaira is. A napi többszöri sokórás ájtatoskodás egyhangúságába csak az ünnepélyes kivonulások, körmenetek hoztak némi változatosságot, no meg a solymászat, amely az istenfélő cár egyetlen passziójának számított. Amíg az udvari körök életét lényegében a pravoszláv szertartásrend határozta meg, addig az alattvaló családi életét a, még a 16. század közepén szigorú egyházi szellemiségben fogant, Domosztroj (Házirend). Ez aprólékosan szabályozza a családtagok feladatait, egymáshoz való hierarchikus viszonyát, a társas érintkezés és viselkedés szabályait. Különös hangsúlyt fektet a családfő megfellebbezhetetlen tekintélyére és hatalmára a családon belül, amely leginkább a mértékkel és szenvtelenül kiszabandó testi fenyítések garanciájára épül.58