Századok – 1997
Tanulmányok - Szvák Gyula: Az orosz „rövid” 17. század. A Romanov-konszolidáció kezdetei IV/857
AZ OROSZ „RÖVID" 17. SZÁZAD 877 Az újdonság lényege éppen az volt, hogy abból a Kijevből jött a segítség, amely Filaret számára még nemkívánatos szellemi műhelynek számított. Az új cár és környezete ezzel szemben követendő példát látott abban, hogy Pjotr Mohiig, kijevi metropolita már a maga területén elvégeztette a korrekció munkáját, és az ukrajnai pravoszláv könyvek immár nem különböztek a görög eredetiektől. Hogy az orosz nyelvűek se térjenek el tőlük, érkezett Moszkvába Jepifanyij Szlavinyeckij és Arszenyij Szatanovszkij. E gesztus mögött a cárnak az a nyílt beismerése húzódott meg, hogy az orosz egyházi tudósok nem alkalmasak erre a filológiai munkára. Alekszej Mihajlovics szemét egyébként Rtyiscsev nyithatta fel a látásra, ugyanis ő már előtte kolostort építtetett 30 ukrajnai szerzetesnek, hogy tudományra okítsák az arra vállalkozókat, így pl. magát Rtyiscsevet.3 6 Az igazi jelentősége ennek a lépésnek mégis az, hogy tetten érhető benne az uralkodónak az a szándéka, hogy az egyházi ügyek rendbetételét kívülről oldja meg, szemben az addigi belső reformtörekvésekkel. Ez egyben előrevetíti a „harcos" egyház képviselőitől való elfordulását is. A szakítás kezdete paradox módon Nyikon pátriárkává emelése volt 1652-ben. Talán még Alekszej Mihajlovics sem érzékelte kellő mélységben, hogy Nyikon hitvédő buzgalmánál csak a karriervágya nagyobb, a „harcos" egyház képviselői pedig bizonyosan nem, különben aligha támogatták volna jelölését az egyházfejedelmi tisztre. Nem sejtették, hogy a cár és az új pátriárka valójában egy sajátos egyházi puccsot hajtanak végre, s Nyikon lesz az, aki csakhamar meghirdeti a régi orosz egyházi hagyománytól váló elfordulást, és a modern görög minta alapján reformálja meg a moszkvai egyházat. Első lépései azonban még teljesen a „harcos" egyház óhajainak megfelelően alakultak, hiszen bezáratta a falusi birtokokon a kocsmákat, és a Moszkvában élő idegeneket külön városrészbe telepítette ki, a Jauza-folyón túlra.,!7 1653. március 14-én azonban a birodalom valamennyi templomába „emlékeztetőt" küldenek, amelyben a pátriárka előírja, hogy a jövőben nem kell térdre borulni a templomban, elég csak derékban meghajolni, illetve, hogy ezentúl három ujjal kell keresztet vetni az addig kétujjal történő keresztvetés helyett. Ezzel párhuzamosan a Nyikon közvetlen irányítása alá került Könyvnyomtató Udvarban lázas szerkesztési tevékenység kezdődik. 2700 darab zsoltároskönyvet, evangéliumot, misekönyvet, egyházi szabályzatot és egyéb könyvészeti anyagot kértek be a kolostorokból és templomokból, hogy összevessék őket görög megfelelőikkel. A sziszifuszi filológiai munka azonban sosem fejeződött be: mielőtt még megbizonyosodhattak volna az eltérések valódi okairól, megkezdődött a nagyrészt Velencében kinyomtatott görög szövegekhez igazított ukrajnai szertartáskönyvek alapján az orosz kéziratok kijavítása és nyomtatása.3 8 Persze, ha mindezt kivárták volna, Nyikont és a cárt kellemetlen meglepetés éri: kiderült volna ugyanis, hogy a gondos szövegkritika az orosz egyházi könyvek autentikus voltát bizonyítja. Az orosz szerzetesek sok-sok generációja sem torzította kódex-másoló tevékenysége során annyira el az ősi — görög — egyházi szövegeket, mint a sok viszontagságon átment, de intellektuális színvonalukat emelni tudó és írásbeliségüket folyamatosan tökéletesíteni akaró tudós görög papok.
