Századok – 1997

Tanulmányok - Szvák Gyula: Az orosz „rövid” 17. század. A Romanov-konszolidáció kezdetei IV/857

AZ OROSZ „RÖVID" 17. SZÁZAD 871 sen a Dnyeper középső folyásánál a nagybirtokosok jelentős terjeszkedésbe kezdenek. A pravoszlávnak megmaradt szántóvetőket azonban nemcsak a röghözkötés, hanem a Litvániában gyors és sikeres reformáció kiváltotta heves ellenreformációs törekvések is fenyegették - nemcsak létükben, de hitükben is. Törvényszerű tehát, hogy a Dnyeper alsó folyása megtelik szökött parasztokkal, akik az itteni ún. zaporozsjei kozákok számát gyarapítják. A kozák szó maga az egyik legrejtélyesebb eredetú és jelentéstartalmú, valószínűleg, török szó, amely a 14-17. század között az eredeti közösségükből kikerült olyan szabad embereket jelölt, akik vagy alkalmi bérmunkát végeztek, vagy a határvidéken teljesítettek katonai szolgálatot. A több állam ütközőterületén berendezkedő kozákság etnikailag igen vegyes összetételű volt, és már a 15. század végén túlsúlyba kerültek itt a feudális függés elől menekülő parasztok. A spontán kolonizáció központja Kanyev és Cserkasszk vára lett, de a nemesi előrenyomulás következtében mintegy 400 km-rel délebbre kellett húzódniuk, oda, ahol a Dnyeper élesen jobbra fordul, s ahol a korai kijevi történetből is jól ismert tizenkét sellő akadályozza a szabad hajózást. E „sellőkön túli" terület, Zaporozsje lesz a dnyeperi kozákok főhadiszállása. Északról a zuhogok, délről pedig az ún. Vojszkovaja Szkarhnyica, egy átláthatatlan szigetcsoport védi, és a közöttük lévő szigetek egyikén alakul meg még 1556-ban a kozákság önigazgatási szerve, a Zaporozsjei Szics.30 A zuhogókon túli területet a kozákok eredetileg csak tavasztól őszig népesítették be, télen a városokba költöztek. Zsákmányszerző portyáik és demokratikus játékszabályaik gyakorlása tehát nyári foglalatosságoknak számítottak. Az osztály nélküli társadalmakat idéző kozák „szabadság" azonban egyre többeket vonzott Zaporozsjéba, és a szigetek télre is benépesedtek. A télen eredetileg 300, nyáron sokezer harcosnak helyet adó sziget-erőd különösen a hadi vállalkozások hírére telt meg. A kezdetben halászó, vadászgató kozák szabadok egyre inkább a nagyobb haszonnal kecsegtető rablóhadjáratokat részesítették előnyben. A lengyel kormányzatot e turbulens társaság természetesen nyugtalanította, ezért megpróbálta szolgálatába állítani, és a határvédelemben feladatot adni neki. Az ily módon regisztrált kozákság száma azonban még 1625-ben is csak 6000 főre tehető, szemben a regisztrálatlanok több tízezres tömegével. Amíg a fölös energiáikat a szomszédos államok — így Oroszország — elleni portyáikkal vezették le, addig nyílt konfliktusra nem került sor a feudális függés alól szabaduló népelemek és az államhatalom között. Az 1640-es években azonban döntő fordulat következik be a térségben. A kozákok radikalizálódásának távolabbi oka a breszti egyházi unió volt 1596-ban. A hivatalos pravoszláv egyház és a pravoszláv főurak ekkor a görögkatolikus vallásra tértek át, ám a privilegizálatlan népesség megőrizte atyái hitét. A szociális ellentétek ezáltal vallási színezetet kaptak, ami által a lengyel és a hitehagyott nyugat-orosz földesurak elleni osztályharc nemzeti felszabadító küzdelem jellegét öltötte. A pánokkal szembeni kozák ellenállás sokáig társadalmilag elszigetelt akciósorozat maradt, de az 1624-től 1638-ig évente megújuló támadásaik már a pravoszláv egyház áldásával történtek, ugyanis 1620-ban éppen a kozák vezér, Szagajdacsnij hetman segítségével állították vissza Kijevben a metropóliát.