Századok – 1997

Tanulmányok - Szvák Gyula: Az orosz „rövid” 17. század. A Romanov-konszolidáció kezdetei IV/857

AZ OROSZ „RÖVID" 17. SZÁZAD 865 látozták az italmérést, de már a következő évben vissza kellett állni az eredeti gyakorlatra, ugyanis a bevételek kb. harmadával visszaestek. 1662-ben az újra nemesfém alapra helyezett pénzverés anyagi feltételeit voltak hivatottak fedezni az újonnan bevezetett monopóliumok, a kender, hamuzsír, szurok, faggyú, juta és cobolyprém. Csakhamar ezt a rendeletet is vissza kellett azonban vonni az érintettek elégedetlensége miatt. A kusza viszonyok rendezésére először egy 1653-as vámszabályzat tesz kísérletet, amely megtiltja néhány kisebb áru haszonbérletbe adását, és egységes kereskedelmi adót vezet be. A generális megoldást azonban az 1667-ben bevezetett ún. Új kereskedelmi szabályzat vállalja magára. A bevezetőből és 94 paragrafusból álló dokumentumot sokat eláruló módon a Külügyi Hivatalban állították össze, és szellemi atyjának e hivatal vezetőjét, bizonyos Orgyin-Nascsokint tekinthetjük, aki kora egyik legtehetségesebb orosz államférfija volt. A Szabályzat kitüntetett jellegzetessége az ellenőrzés szigora. Modern korokat is megszégyenítő precizitással dokumentálták a vámkönyvekben az árucikkeket, s könyörtelenül elkobozták az abból hiányzó tételeket. Az orosz kereskedők saját városukban szabadon kereskedhettek, más városokban egységesen, a pénzen vett áru után 5%, míg az elcserélt áru után 4% forgalmi vámot voltak kötelesek fizetni. A paragrafusok majdnem fele a külföldiekkel foglalkozik. Ok szintén a szokásos forgalmi adót fizetik, de csak akkor, ha már Arhangelszkben eladják árujukat. Ellenkező esetben 10% átutazó vámot róttak ki rájuk. Mindez a nagybani kereskedésre vonatkozott, a hazai kereskedelmet védendő, a Szabályzat ráadásul eltiltotta a külföldieket a kiskereskedelem gyakorlásától. A sok tekintetben merkantilista jellegű rendelkezések sorába illettek a védővámok is. A külföldi borokat pl. közel tízszeres vámmal terhelték.17 Az 1667-es Szabályzat aprólékos tiltásával ugyan nem tette sokkal olajozottabbá a kereskedést Oroszországban, de az orosz kereskedelmet kétségkívül helyzetbe hozta. Nagyon fontos azonban, hogy ennek előnyeit szinte kizárólag a kincstár élvezte és mindez nem eredményezte egyúttal az orosz termelés felfuttatását. Az állami kereskedelem látványosan fejlődik, ám az ebből származó profit nem áramlik a kézműiparba. Az ekkortájt létrehozott néhány manufaktúra sorsa is ezt bizonyítja. Német, holland, svéd vállalkozóknak köszönhetően már a század első felében megvetik a hadiipar alapját a réziparral és a vasipar első nagy központjával Tulában. Ekkortájt alapították Moszkvában az első gyapjúüzemet, és vette kezdetét az üveg- és papíripari termelés. A még a század első felében koncesszióba adott üzemek azonban csakhamar állami irányítás alá kerültek, hiszen már addig is az állam volt a megrendelőjük és a kényszermunkaerőt is ő biztosította. A század végén mintegy két tucat manufaktúra működik hosszabb-rövidebb ideig, jó pár közülük bojárok tulajdonában van, ám helyzetük nem tud stabilizálódni, ugyanis termékeiket az állam gyakran egyszerűen rekvirálja.1

8 A fentiekben részletezett bevételekből állt össze az orosz állam költségvetése. 1680-ban az egészen pontosan 2 313 096 rubelt jelentett. Ennek a közvetett adók több, mint egynegyedét tették ki, míg a külkereskedelemből és a monopóliumokból származó hozadékok majdnem pontosan a felét. S ugyan a kormányzat az egyenes adók területén is jelentős változtatásra szánta el magát 1680-ban, amikor a különböző adónemeket összevonta és egységes sztrelecadó néven szedte be - immár