Századok – 1997

Tanulmányok - Szvák Gyula: Az orosz „rövid” 17. század. A Romanov-konszolidáció kezdetei IV/857

AZ OROSZ „RÖVID" 17. SZÁZAD 863 ból is, ugyanis ezeket beolvasztották és 40-50%-kal nagyobb névértékű kopejkát vertek belőle.1

2 Ez mind semmi volt azonban ahhoz képest, amire az éppen aktuális lengyel háborúra készülődő kormányzat szánta el magát 1654-ben. Az ezüstalapú pénzről áttért a rézpénzre, és tömeges mennyiséget zúdított az országra. E pénzreform teljesen szétzilálta a gazdaságot, és óriási méretű társadalmi ellenállásba torkollott. Erre a későbbiekben még kitérünk, most csupán arra utalunk, hogy az államnak 1654 és 1656 között a rézpénz veretésből gigantikus nagyságú jövedelme származott. Egy font (409 512 g), 12 kopejka piaci értékű rézből 10 rubel névértékű pénz csináltak, ami — a munkabéreket nem számítva — mintegy nyolcezer százalékos haszonkulcsot tartalmaz. Ez több, mint kétszerese volt az orosz állam ekkortájt évi kétmillió rubel körüli teljes évi költségvetésének.1

3 Jóval elegánsabb, hasonlóképpen tradicionális, és nem kevés fiskális leleményre lehetőséget adó bevételi források voltak a^ vámok. Amíg az áru elért a fogyasztójához, legalább negyvenféle jogcímen terhelték meg illetékekkel, s ezen út végén akár a duplájára is emelkedhetett az ára. Útadót, fejadót, hídpénzt, sorvámot, állatvámot, nyolcadvámot, raktárdíjat, elárusítási helypénzt, mérleghasználati díjat stb. kellett a kereskedőnek fizetnie, de pénz járt a különféle engedélyek pecséteiért vagy mondjuk, a ló-billogért. Területenként a vámok változhattak, néhány esetben a helyi kereskedők némely alól kedvezményt kaphattak, de a fő vámilletékek — az áruszállítás, a forgalom, a szolgáltatások vámja, a fejadók és a különös eljárási díjak — mindenhol fellelhetők voltak, és végső soron a vásárlót terhelték. Minél távolabb szállították az árut, az annál drágább lett.14 Oroszországban a kereskedelemre is igaz volt, hogy minden út Moszkvába vezet. Hat jelentősebb útvonal indult a fővárosból. Az egyik a vologdai út, ahová télen hat nap alatt lehetett eljutni, majd a Dvina-folyón Arhangelszk volt a végállomás. Novgorod a Baltikummal kötötte össze Moszkvát, míg a volgai út Asztrahányig vezetett, s onnan egész Perzsiába. Szibériába a Moszkva-, Oka-, Volga-, Káma-folyókon és szárazföldi úton lehetett eljutni.15

A Litvániába és az ukrán területekre vezető utak a század legnagyobb részében az állandósult csatározások miatt használhatatlanokká váltak, s csak egy 1678-as szerződés biztosítja a zavartalan kereskedést a lengyelekkel. A távolsági kereskedelemben már a 16. század végétől nagy szerepet játszó angolokon és hollandokon kívül Moszkvában külön piacuk volt a perzsáknak, örményeknek, görögöknek, litvánoknak, svédeknek. Orosz részről 13 távolsági nagykereskedő látta el az állami monopóliumoknak számító cikkek tranzitját, és több száz alacsonyabb rangú kereskedő dolgozott állami megbízásból a nagyobb kereskedelmi központokban, viszonylag népes hivatalnoksereg asszisztenciája mellett. Ezáltal a kereskedelem sajátos hivatalos színezetet kapott, erős állami kontroll alatt állt. Becslések szerint a vámbevételek fele a behajtó apparátust gazdagította - legálisan, úgy, hogy megbecsülni sem lehet az e szisztémában benne rejlő visszaélések okozta károkat. Az orosz gazdaság számára a legkárhozatosabb, természetesen az volt, hogy a nagy profitot hozó távolsági kereskedés nem a vállalkozók kockázatára és gyarapodására, hanem állami szolgálatra épült7 ami egy merőben piaci mechanizmust is a korrupció melegágyává tudott változtatni. Társadalmi szempontból pedig az a legszembetű-