Századok – 1997

Tanulmányok - Szvák Gyula: Az orosz „rövid” 17. század. A Romanov-konszolidáció kezdetei IV/857

AZ OROSZ „RÖVID" 17. SZÁZAD 861 lözhették a földesúri kölcsönöket gazdaságuk újraindításához vagy egy új gazdaság megszervezéséhez. E pénz- és anyagi eszközök fejében természetszerűleg vállalták a szabad költözés tilalmát, szerződésekben kötelezték el magukat örök időkre uruk mellett. Az állam kodifikációs tevékenysége csak követi és rögzíti ezt a gyakorlatot 1649-ben. Ezzel párhuzamos, és a szolgáló nemesi osztály számára hasonló jelentőségű, módosulások történnek a pomesztyék jogállásában is. A század közepére a votcsina és a pomesztye közötti egyre több különbség tűnik el. így pl. a pénzszűke gyakran kiköveteli a pomesztyék örökbirtokként történő eladását. Lehetőség nyílott ugyanakkor korlátozott mértékben a pomesztyék cseréjére, ami igen gyakran valójában burkolt adás-vételt jelentett. De, ami talán a leglényegesebb: a pomesztye de facto örökíthetővé vált. Ezzel az addig egymástól jelentősen eltérő tulajdonformák egységesülése útján érdemi előrelépés történt: a földesúri osztály privilégiumai komoly mértékben kiteljesedtek.9 Ennyi tellett az első Romanov uralkodásától. Pontosabban, nem is annyira Mihail Fjodorovicsot magát minősítik ezek a történések, hiszen a személyéhez közvetlenül köthető legkreatívabb tett a kerti rózsák meghonosítása orosz földön. De a rokoni és bojár kormányzat sem nagyon dicsekedhetett, hiszen éppen csak a legszükségesebb önvédelmi feladatokat oldották meg, egy sor pillanat diktálta, ad hoc jellegű intézkedéssel, a tűzoltás módszerével. Az orosz állam előtt álló legfontosabb tennivaló, az elvesztett területek visszaszerzése meghaladta erőiket. A svédektől ugyan visszakapták Novgorodot, a lengyelektől azonban semmit, bár többször is megkísérelték Szmolenszket bevenni. A vége mindig megalázó vereség lett, 1633-ban olyan súlyos volt a kudarc, hogy az egykori szmolenszki hőst, Sein vajdát a vereség miatt kivégezték. Ráadásul, a belpolitika sem volt sikerágazatnak minősíthető. Amikor a doni kozákok egy rajtaütéssel elfoglalták Azovot a törököktől, majd megtartásához az orosz államtól kértek segítséget,10

1642-ben ismét összeült a zemszkij szobor, hogy megtárgyalja a segítségnyújtás kérdését. A küldöttek ennek kapcsán olyan panaszáradatot zúdítanak a cárra, hogy az ország urai számára világossá vált; szerencsésebb lenne előbb a saját portájuk előtt seperniük. Három évvel később aztán Mihail Romanov örökre eltávozott. A konszolidáció tartós eredményeit immár fiától, Alekszej Mihajlovicstól várta a társadalom. Kiadások és bevételek A hadsereg A „zavaros" időszak gyászos külpolitikai végeredménye és az azt követő katonai vereségek eleg egyértelművé tették, hogy a kudarcok alapvető oka a nemesi felkelésen nyugvó hadviselés csődje. Az orosz kormányzat ezt nem könnyen látta be, hiszen egy eladdig jól bevált, szilárd katonai-társadalmi struktúrát kérdőjelezett meg. Ezért is próbálják minden erővel „helyzetbe hozni" a katonáskodó földesurakat, hiszen ők más oldalról az autokrácia társadalmi bázisai is. Ezek az erőfeszítések azonban nem hozták meg az áhított háborús győzelmeket, ezért megkezdődött a hadszervezet lassú átalakítása - még Mihail uralkodása idején.