Századok – 1997

Tanulmányok - Szvák Gyula: Az orosz „rövid” 17. század. A Romanov-konszolidáció kezdetei IV/857

858 SZVÁK GYULA I hatalommal a kezükben, és visszaélésekkel hivatalukban. Olybá tűnik, hogy Oroszország minden tekintetben visszazuhant a IV Iván, sőt a nagyapja előtti szintre. Az egész társadalmat szétziláló anarchián úrrálévő rend letéteményese a cár, ezért az össznépi óhajt megtestesítő konszolidáció első lépése a cárválasztás volt. Viszonylag gyorsan, az „egész ország" véleményét kikérve, de a kozákok kierőszakolására megválasztottak egy tizenhét éves fiút, Mihail Fjodorovics Romanovot, akinek eleinte egy porcikája sem kívánta ezt a nagy tisztességet. De mindén mellette szólt. Orosz volt, apai ágon IV Iván első feleségének rokona, egy siheder, akinek személyétől, de még családjától sem kellett a hatalomra ácsingózó csoportoknak tartaniuk, hiszen apja, Filaret — a II. Ál-Dmitrij által kinevezett — pátriárka éppen lengyel fogságban ült. Mihail Romanovot a második népfelkelés vezetői, mint ideiglenes végrehajtó hatalom által összehívott országos gyűlés (zemszkij szobor j választotta meg, amely népfelkelés ezzel az aktussal mintegy átadta a hatalmat a cárnak, de még inkább az őt megválasztó országos gyűlésnek. Ezzel látszólag az előző évek széles társadalmi bázison nyugvó hatalmi gyakorlatát reprodukálták, tudniillik az országos gyűlés képviselete a lehető legteljesebb volt, hiszen még a parasztok is delegáltak választókat. Valójában azonban már a koronázást követően átkerült a politikai döntések joga a bojár dumába, és az új cár közvetlen hozzátartozóinak kezébeTA serdületlen uralkodók esetében szokásos helyzettel van dolgunk: a fiatalember helyett az anya dönt a bojár dumával kiegyezve. A biztonság kedvéért a legfontosabb hivatalokat a cári rokonokra bízzák, akik jelentős földadományokban is részesülnek. Különösen nagy osztogatás kezdődik ezekben az években: a központi területekről gyakorlatilag eltűnnek az udvari és fekete földek. E jelenség nem csupán az űj uralkodói család mohóságát bizonyítja, de politikai bázisa kiszélesítésének szándékát is. Megkezdődik egy új emberekből rekrutálódó arisztokrácia kialakítása, amely már nem származása, hanem a cári kegy alapján számíthat az előkelő pozíciókra. És mivel az uralkodó igazán bőviben csak a dumai helyeknek van, a bojár duma létszáma látványosan megszaporodik. Az anarchisztikus_ állapotok és az egyelőre még gyengécske legitimáció miatt azonban a zemszkij szobor szintén gyakorlatilag permanensen ülésezik, tehát a duma mintegy megosztja a hatalmat egy tágabb társadalmi képviseleten nyugvó szervvel.4 A zemszkij szoborok az orosz politikai élet sajátos képződményei. A történészek véleménye megoszlik arról, hogy melyik gyűlést lehet az első igazi országos gyűlésnek tekinteni, s hogy egyáltalán hány volt belőlük a 16. században.5 A legnagyobb egyetértés az 1566-os tanácskozást illetően van, amelyet még legfeljebb egy-két hasonló követett a 16. században. A zemszkij szoborok száma és jelentősége igazából a 17. században, s azon belül is, Mihail cár uralkodásának első évtizedében nőtt meg. Az 1613-as cárválasztó gyűlés egyébként a zemszkij szoborok történetének legszélesebb képviseletén alapuló tanácskozása, soha később a parasztok és az egyszerű papság nem küldött embereket Moszkvába. A delegálásnak egyébként sem alakultak ki változatlan szokásai, hagyományai. Néhány esetben pl. a vidéki szolgáló nemesség szabályos jelölő gyűléseken választotta ki képviselőit, máskor azonban, az idő sürgetése miatt, csak a fővárosban szolgálatot tevők képviselték ezt a társadalmi réteget. Megint máskor egyáltalán nem