Századok – 1997

Tanulmányok - Szvák Gyula: Az orosz „rövid” 17. század. A Romanov-konszolidáció kezdetei IV/857

Szvák Gyula AZ OROSZ „RÖVID" 17. SZÁZAD1 A Romanov-konszolidáció kezdetei A zemszkij szoborok kora Oroszország igazából nem tudta kiheverni az opricsnyina pusztításait, túl korán törtek rá a „zavaros évek", amelyek talán csak a tatárjáráshoz hasonlítható katasztrofális következményekkel jártak. A diadalmas moszkvai cárság, amely oly magabiztosan tört előre az ősi földek visszahódításában, s amely az állandó védekezésből már régóta többfrontos támadásba, hódításba ment át, JH312 végén a másfélszáz év előtti területére szorult vissza. A svédekhez került NovgoTöcbés— környéke^ valaminf á Néva-környéki balti-tengeri partszakasz, beleértve ~a~ Finn-~~ öböl néhány ősi orosz települését is. Ezzel egyidőben a Lengyel Litván Királyság visszafoglalta Szmolenszket és az egész szeverszki területet. Az országot idegen martalócok és kozák hordák egyként pusztították, rabló hadjárataikkal megzavarva a nem sok háborút látott orosz Észak életét is. A lengyelek kiverése után még évekig tartott a hadiállapot, az ország gyakorlatilag egybefüggő csatatérré vált. A permanens harcot választó kozákok messze délre eljutottak, egy időre még Asztrahanyt is hatalmába kerítette a második álcár özvegyével és csecsemő fiával összeszövetkező Zaruckij atamán.2 Az évtizedes belháború óriási méreteket öltő belső népmozgást eredményezett. A parasztok nagy tömegei választották a szabad kozákok életét, vagy vándoroltak még távolabbra, Szibériába. A centrális területek legalább 60%-a pusztásodott el, sőt, néhány térségben még ennél is riasztóbb a kép; a rjazanyi kerületben pl. a pusztává vált földek huszonkétezer haladták meg a szántóföldeket. Egy parasztudvarra átlagban alig öt gyeszjatyina megművelt föld jut, ami legfeljebb a fele az előző századi birtoknak. Hasonló helyzetben vannak a szolgáló nemesek is. Egy pomesztyebirtok nagysága nem több 150 gyeszjatyinánál, s körzetenként jó, ha a tizedén folyik termelőmunka. A hadsereg romokban, hiszen ilyen körülmények között a katonáskodó földesúr nem tudja, de nem is akarja hadrafoghatása feltételeit biztosítani, elmegy inkább holopként egy nagyúr vagy egy kolostor szolgálatába.3 Cár nincs, a bojár duma nem funkcionál, a helyi közigazgatás 16. század közepi, opricsnyina után is megmaradt, reformját semmissé teszik a háborús állapotok. A helyi választott tisztségviselők kompetenciáját fokozatosan megnyirbálják, majd engedelmes végrehajtói lesznek a helytartók helyébe lépő vajdáknak, akik egy-egy térség teljhatalmú uraivá válnak, soha addig nem tapasztalt mértékű