Századok – 1997
Tanulmányok - Péter Katalin: Társadalom és gazdálkodás a kora újkori Sárospatakon. A patakiak csendes ellenállása IV/809
850 PÉTER KATALIN més iránti kereslet csökkenéséről nem lehet szó. Az egyik lengyel kereskedő még házat is vett; bizonyosan a nem-pataki illetékességűekre háruló külön terhektől akart megszabadulni.18 0 És azt is tudjuk, hogy eredetileg itteni lakosok költöztek Lengyelországba. Ott élt özvegy Gerczeli Györgyné fia, ugyancsak György, és Lengyelországból jöhetett haza az alsóhóstáti Antal István, aki mint „lengyelországi fi" került összeírásra.18 1 A jezsuiták nagyon részletes feljegyzései pedig ismételten szólnak arról, hogy boraikat megvenni Lengyelországból érkeznek szerzetesek és kereskedők.18 2 A helyben kereskedőkről viszont valamivel többet tudunk. 1704-ben egy sor csizmadiát közöttük írtak össze. Az urbárium felvételéből derül ki, hogy az Új utca közepe táján öt csizmadia is élt, akik közül négynek volt üzlete részint saját telkén, részint másokén. Mindegyik a Bodrog felőli házsoron. A vártól sorolva őket, Farkas Mihály épített éppen boltot a saját telkén, mellette Gabriani János, aki nem volt telektulajdonos, használt 2 boltot is másnak a telkén, utána Gabriani Samu és Hagymási Mátyás üzlete foglalt helyet ugyancsak más telkén, végül Lénárt György csizmadia lakott itt néhány házhellyel odébb, de nála nem tüntettek fel boltot. A két Gabriani lehetett a legtehetősebb. Samunak volt a Hagymási melletti üzlete, anyósa telkén lakott, és ezzel szemben is „felfogott" két telket a mások házsoron. János pedig 2 boltban árult. Valamelyikük tartott egy szolgálót is, az Alsóhóstátban telektulajdonos Csákánynét. Úgy látszik, egyes csizmadiák már nem a hagyományos módon, műhelyükben árulták a portékát, hanem külön boltban, talán személyzettel, árusítottak. Más iparosok üzleteit a források nem említik. A többi bolt árukészletét nem ismerjük,18 3 de a tulajdonosok bizonyosan nem saját iparcikkeket bocsátottak áruba, mert mind a hatan nők voltak. Négyükről nem lehet semmit kideríteni azon túl, hogy minden valószínűség szerint nem telek- vagy szőlőtulajdonosok feleségei. Lassik Anna viszont alighanem Lassik Szabó Pál felesége vagy lánya volt. Az urbáriumból a férfiról az állapítható meg, hogy akkoriban önállósította magát, mert a megjegyzések rovata szerint „más helyen lakik", de a Felsőhóstátnak a Kollégiummal szemben lévő oldalán összeírták egy telkét, amin a pince - talán még az előző tulajdonostól - megvolt, a ház pedig akkor épült. Lassikék vállalkozó szellemű emberpár lehettek. Dusiczáné, a hatodik kereskedő viszont egyenesen Sárospatak egyik legszívósabb családjában volt feleség. Nagyapósa lehetett az a felsőhóstáti Dusicza György, akinek a Bodrog balparti Külsővárosban egyedül volt jószága a szörnyű pusztulást tükröző 1688-i urbárium szerint. Anyósa és férje - akkor már vele együtt, mert Dusicza Györgynek volt egy fia - lejjebb süllyedtek: 1693-ban mint gyalogszeres jobbágyokat írták össze mind Dusicza Istvánnét, mind fiát Dusicza Györgyöt. De még a háborús időkben újra megszedték magukat: Dusicza György 1697-ben a város főbírója volt.18 4 Márpedig Sárospatak főbíróit nemigen választották a szegények közül. Az 1704-i urbáriumból ki is derül, hogy Kispatakon élt mint mészáros, és évi 20 forinttal szabadult meg a földesúri terhektől. A család eredeti, felsőhóstáti telkét viszont kiadta egy Szabó Pál nevű mesterembernek. A feleség boltja ezt a bonyolult gazdaságot egészítette ki a piactéren. Még összetettebb volt, és sokkal nagyobb értékekkel dolgozott a 17. század végén Sárospatakon feltűnt legjelentősebb kereskedőházaspár, Serer Mihály és
