Századok – 1997
Tanulmányok - Péter Katalin: Társadalom és gazdálkodás a kora újkori Sárospatakon. A patakiak csendes ellenállása IV/809
TÁRSADALOM ÉS GAZDÁLKODÁS A KORA ÚJKORI SÁROSPATAKON 849 tőle. A hatalmas pénzek visszafizetésére valószínűleg nem került sor, mert még 1751-ben is foglalkoztak az üggyel.17 7 Ennyi pénz forgása vagy felhalmozódása mellett voltaképpen feltűnő, hogy kifejezetten kereskedők eléggé kevesen éltek Patakon. A leggazdagabb valószínűleg nem is volt itteni lakos, és nem a patakiak igényeit kielégíteni jött. 1651-ben halt meg Sárospatakon, és hatalmas vagyonáról tudtak, valamint arról, hogy Rákóczi Zsigmond 7600 birodalmi tallérért vett tőle három ékszert.17 8 Valószínűleg a fiatal herceg hívta őt ide, és véletlenül fejezte be életét éppen Patakon. A helybeliek közül a 16. század folyamán a forrásokban rendszerint csak azokat a kereskedőket lehet felismerni, akik - általában „deák"-ként megjelölve - mások borait árusították. A sok Kalmár névvel összeírt személynél teljes a bizonytalanság; a 16. században már a foglalkozást jelölő nevek is sokszor fedtek a név tartalmától teljesen eltérő tevékenységű személyeket. Két kétségtelenül nagy arányokban kereskedő patakit ismerünk azonban - a rendkívül rossz forrásadottságok ellenére - a 16. századból is. Az egyik a tanulmány elején bemutatott, rendkívül jó üzleti érzékű férfi, Kowach Antal, a másik egy ugyancsak különös adottságú asszony, özvegy Kádas Mihályné volt.17 9 Kádasné részletes adatokat hagyott a vagyonáról. О is a Belsővárosban élt, de telektulajdonos volt. 1570-ben még férjét írták össze, úgyhogy ez után az időpont után maradt özvegyen. Egy vagy két fia és egy lánya volt, mert 1596-ban csak vagyona egyharmadáról szóló intézkedését jegyeztette be a városi könyvbe. A két másik harmadot a fiú vagy a fiúk nyilván simán örökölték; csupán a lány férje, Gáspár deák tarthatott esetleges vagyonjogi vitától. Kádasné különös képességei elsősorban abból derülnek ki, hogy volt vita nélkül öröklő utódja, mégis meg tudott maradni az igen kis számú női családfő között, holott az asszonyokat rendszerint kiszorították ebből a szerepből. Tehetségre vall aztán Kádasné vagyonának összetétele is. A szántómüvelésnél már említett földeken kívül volt szőleje, gazdasági felszerelései, állatállománya, majorságai, épületekkel, ezek közül az egyik háromszobás. A telken emeletes háza, kőből épített raktára, lóistállója állt. Tartott ékszereket és felhalmozott élelmiszereket. A piacon, a „Bodrog felől", vagyis a hídhoz közeli forgalmasabb részen állt az a „patika", vagyis boltnak használt épület, amelyet vejére hagyott. Talán még több is volt a birtokában, mert a végrendelet ismételten hangsúlyozza, hogy a vőre mindenből egyharmad marad. A patika tele volt áruval; különösen értékesnek a lengyel gyolcsot tekintették. Ezt jegyezték a „marhák" közül külön fel. Végül készpénzben tartott Kádasné 900 forintot. Kifizetendő adósságról pedig nem tett említést. Minden arra vall, hogy a férj halála után Kádasné a bonyolult összetételű gazdaságot nem hanyagolta el; különben nem lettek volna zálogföldekkel lekötött kinnlévőségei és nagy összegű készpénze egyidejűleg. Nem tudjuk, hányan kereskedtek és gazdálkodtak ilyen színvonalon, de ha egy nő meg tudta tenni, bizonyosan voltak Kowachon kívül más prosperáló kereskedő férfiak is. A 17. század folyamán a nem túl nagy mennyiségű borokat Lengyelországba szállító, de - sok kölcsönzésükből láthatóan - nagy összegeket felhalmozó deákok száma mintha csökkent volna. Lehet azonban, hogy csak a forrásadottságok változtak. Lengyelországból viszont bizonyosan jöttek kereskedők ide, úgyhogy ter-
