Századok – 1997

Tanulmányok - Péter Katalin: Társadalom és gazdálkodás a kora újkori Sárospatakon. A patakiak csendes ellenállása IV/809

TÁRSADALOM ÉS GAZDÁLKODÁS A KORA ÚJKORI SÁROSPATAKON 841 A nem-telektulajdonos iparosokról viszont az összeírások nem adnak felvilágosítást, mert őket földesúri járandóságok nem terhelték, nem kerültek tehát bele a mindig is szolgálatok rögzítését célzó felvételekbe. És a szolgálatok számbavételénél nem voltak tekintettel azokra sem, akik a robot mellett űztek valamilyen ipart. Nagyon elvétve fennmaradt utalásokból lehet viszont tudni, hogy bizonyosan voltak ilyen személyek. így például a felsőhóstáti telkes Kerekgyarto Mihályról írták be az 1657-i urbáriumba: „gyalog, néha csizmát csinál". Az alapkötelezettsége szerint gyalogszeres jobbágy nyilván folyamatosan tevékenykedett csizmakészítőként, ha „néha" tudott az uraság részére csizmát szolgáltatni. Telek nélküli iparosok, illetve robot mellett ipart űzők létezésére utalnak aztán nagyon világosan a szántó-, illetve szőlőművelőknél észlelt jelenségek. Mert ha náluk mind a 16. század, mind a 17. század folyamán és a keveset, valamint a sokat termelők között egyaránt voltak nem-telektulajdonosok, akkor lehetetlen nem feltételezni ugyanezt az iparosoknál is. A földesúri terhek elől ezek az iparosok tértek ki legeredményesebben. Azok, akik egyáltalán nem lettek telektulajdonosok, vagy az iparos tevékenységet terhelő szolgáltatásnál nyilván enyhébb robotot vállalták a telek után. Számukat vagy a többi iparoshoz viszonyított arányukat viszont éppen ezért lehetetlen megbecsülni. Eredményesen óvták meg ipari tevékenységük hasznát a földesuraktól, de eredményesen tértek ki a kutatók elől is. Nyomukat nem lehet követni a forrásokban. Az összeírásokba felvett, vagyis telektulajdonos iparosoknál is megállapítható azonban, hogy - termékszolgáltatásuk árán - sokszor tekintélyes méretű gazdaságokat tartottak fenn és vontak ki a földesúri terhek alól. Mert azoknál, akik mint iparosok szolgáltak, az állatállomány nem számított, úgyhogy több igásállat birtokában sem kellett robotolniuk, míg másoknál a szolgálatot az igásjószág figyelembevételével vetették ki. így a felsőhóstáti Szigyarto Mihály például, akinek 1657-ben telke, 2 lova, 4 ökre és 2 tehene volt, mesterségével szolgált; nem kötelezték szántani. Ugyanígy nem szántott az uraságnak a 4 ökörrel és 2 lóval bíró, féltelkes Szőcz János szűcs az Új utcában, ugyanott a telkes Márton kovács, akinek pedig az urbárium megjegyzés rovatában 4 ökrét tüntették fel. Vagy nem szántott, csak mesterségével szolgált az Alsóhóstáton az egésztelkes, 4 ökrös Bálint kovács, Kispatakon a fazekas Posorik György nem szántott urasági földön, holott egész telkén 2 ökre és 2 tehene volt. A mesterségükkel szolgálókról végeredményben meglehetősen sok adat maradt fenn. Csak éppen a legfontosabbak hiányoznak: nem tudjuk sem azt, hogy mennyi terméket kellett beszolgáltatniuk, sem az értékesített áruk mennyiségéről nincs fogalmunk. Az uraságnak teljesítendő iparos munkáról egyetlen biztos értesülés került elő: az 1676-i urbáriumban jegyezték fel, hogy a kispataki Bodnár András zsellér évente 50 hordót köteles az uradalom számára készíteni. Az információ azonban rejtélyes, mert a munkajáradék minden formája a telek után volt teljesítendő, a nevezett Bodnár András viszont telek nélkül élt. Talán az eladásra készített hordókhoz felhasznált fa ellenértékeként adta a nagy számú terméket az uradalomnak. Emellett az iparosok terheiről szóló közvetett értesítésként foghatók fel bizonyos uradalmi leltárak. Ezek nagyon sokszor árulkodnak arról, hogy az uraság