Századok – 1997
Tanulmányok - Péter Katalin: Társadalom és gazdálkodás a kora újkori Sárospatakon. A patakiak csendes ellenállása IV/809
832 PÉTER KATALIN dálkodott. így az 1567-i dézsmajegyzék szerint 3,6 hektó bort termelő Kwtassi Ferencnek az előkelő Belsővárosban volt egy egész jobbágytelke; a nevéből ítélve talán kutakkal is foglalkozott. Az akkor körülbelül 2 hektót szüretelő Possath Mátyás az Alsóhóstátban bírt egy egész telket. 1688-ban például a 24 litert termelő Kovács Mihálynak volt egy hécei telke; vagy a 40 litert szüretelő Bekesi Ferencnek az Alsóhóstátban. 1567-ben 5 telektulajdonos kis szőlőtermelőt, 1688-ban 6 ilyen személyt írtak össze. Telken kívüli szántót viszont egyikük sem birtokolt, úgyhogy a kicsiny szőlő nem túlságosan nagy gazdaságok kiegészítője lehetett. Végül telektulajdonos, tehetős gazdálkodók családtagja volt néhány 4 hektó, illetve 0,4 hektó alatti szüretelő. 1567-ben a sok Tott nevű között összeírt Tot Mihályról lehet ezt feltételezni. 1688-ban a belsővárosi Görög Zsigmondról, aki feltehetőleg fia volt az ugyancsak belsővárosi, de telektulajdonos és egyben szőlőtermelő özvegy Görög Jánosnénak. Vagy Thott Jánosról, aki a Felsőhóstátban fizetett dézsmát, ugyanott, ahol Tott István viszont telektulajdonos volt. Feltűnő azonban, hogy az ilyen eset, kis szőlőtermelők családi kapcsolata vagyonosabbakkal, Patakon lényegesen kevesebb, mint amennyit ugyancsak Hegyalján, de falvakban figyeltek meg. 3. A szántómüvelés A szántófoldes művelésről hasonló, viszonylag részletes értesülések Patakon nem maradtak fenn. Csali az bizonyos, hogy rendkívül nehéz volt telki állományon kívüli szántóhoz jutni. Az uraság minden talpalatnyi helyet kihasznált. Perényiék idején még csak félteleknyi saját kezelésű földjük volt Kispatakon; a 17. század közepén már emellett a kert mellett műveltettek maguknak Rákócziék „egy széltében", vagyis egy tagban egy nagy szántót. Az 1657-i urbárium tud róla. Akkor még csak az olaszi és a vámosűjfalusi határ irányában terjeszkedtek tovább az urasági földek. Később, 1668-ban, Báthory Zsófia vett el az alsóhóstátiaktól a „bodrogra járó sorban" újabb szántókat.12 5 A fejedelemasszony valószínűleg nem erőszakosan járt el a földek elvételénél, illetve alighanem betartotta a szántókra vonatkozó szokásjogot. Más cselekedetei alapján kell ezt feltételezni. Mert erős akaratú volt és sokszor kíméletlen, de a törvényeket nem sértette meg. Csak messzemenően élt saját jogaival. Báthory Zsófia a nevéhez fűződő legismertebb sárospataki esemény, a jezsuiták idehozatala alkalmával is így intézkedett. Nem elfoglalt házakba telepítette őket, hanem „kibecsültette" a tulajdonosokat.12 6 Vagyis a forgalmi értéken megvette az épületeket, amihez - mint földesúrnak - joga volt. Valami hasonló módszert követhetett a szántókkal; talán magvaszakadtnak tekintették a tulajdonosokat. Mert a városi könyvben, ahová pedig jegyeztek be még kisebb sérelmeket is, nincs a bodrogparti földek elvételéről szó. Az 1711-i urbárium szerint pedig megvették őket.12 7 Az előző terjeszkedés során viszont, amikor a kispataki majorság mellett vontak saját kezelésbe szántóföldeket, talán maga az uraság - nem tudjuk, melyik - végeztette az irtást. Ez a módszer mindenesetre nem volt az uradalomtól idegen. Saját irtással telepítették az urasági szőlőket is, és a Szomlyod alatt egy faiskola-szerű, rétnek nevezett területről írják, hogy „gazból irtatott ki" valamikor.12 8
