Századok – 1997
Tanulmányok - Péter Katalin: Társadalom és gazdálkodás a kora újkori Sárospatakon. A patakiak csendes ellenállása IV/809
TÁRSADALOM ÉS GAZDÁLKODÁS A KORA ÚJKORI SÁROSPATAKON 817 2. A két Bodrog balparti külvárosban A balparton Hécének, illetve egyszerűen Alsóhóstátnak nevezett két külváros lakói főként mezőgazdasági tevékenységből éltek. Az Alsóhóstát 1554-ben tisztán földművelő jellegű közösség volt; szabadokat vagy iparosokat nem írtak össze. Csupán egy kertész lakott itt a várhoz legközelebb eső telken, valamint Musay Tamás vicevárnagy valamivel távolabb. О 1570-re eltűnt, ideköltözött viszont Bárány Illés, egy rejtélyes egzisztencia, aki valószínűleg belsővárosi apjától különhúzódó fiú lehetett. Nagy szőleje volt, de nem tudni, miért szabadították fel minden földesúri teher alól. Mellette bizonyos Heghedws Mihály, valamint az uraság két bodnára szolgált mesterségével, a többiek az Alsóhóstátban rendesen szolgáló jobbágyok voltak.42 Később sem változott meg a helyzet lényegesen. Feltűntek ugyan iparosok, de valamennyien a mezőgazdasággal kapcsolatos termékeket készítettek. Különösen jellemző például, hogy 1631-ben4 3 is „urunk bodnára"-ként vettek az Alsóhóstáton számba három telektulajdonost, az itteni uradalmi emberek pedig a vermekkel „bántak", vagyis az élelmiszer tárolásánál alkalmazták őket. Mellettük mészárosok, kertészek éltek akkor az Alsóhóstátban, valamint egy „disznópásztor", de a legtöbben mezőgazdasági munkát végző jobbágyok voltak. Ugyanezt mutatja a nagy pusztulások előtt fennmaradt utolsó urbárium is: 1657-ben „várhoz való bodnár" és a vár kertjének egyik kertésze élt az Alsóhóstát lakói között. Nagyon öreg lehetett Ungvári András, aki az összeírás szerint „régen" kántor volt Újhelyen. Vadonatűj viszont az uraság kőből épült háza; ennek az épületnek az ittléte jól mutatja, milyen élénk volt az Újhely irányában az Alsóhóstáton átmenő forgalom. Nagyobb háztartása pedig több telkesgazdának is lehetett: sokan éltek itt sok jószággal, vagyis voltak földjeik a 17. században ugyanúgy, ahogyan előzőleg az alsóhóstátiak közül sokan folytattak szántóművelést. A legnagyobb gazdaság 1657-ben Ágoston Miklós fősége alatt állt, aki - minden más összeírt gazdasághoz viszonyítva is páratlan módon - 11 ökröt tartott. Nyilván nagy szántókat művelt velük. A legbonyolultabb viszont az Iván fivérek gazdálkodása volt: 1657-ben egynegyed telken 6 ökörrel gazdálkodtak ketten egy kenyéren, az 1664-i dézsmajegyzék szerint 216 kalangya gabonát takarítottak be, és még a szörnyű 1688. évben is, amikor már Kispatakra menekültek, 18,8 hektó bort szüreteltek.4 4 A Héce a városnak az Alsóhóstáttal ellenkező végén a Mohács utáni harcokban elpusztult, majd 1561 után kezdett újjáépülni,4 5 és társadalmi viszonyait tekintve az Alsóhóstáthoz lett hasonló. 1567-ben egy szabadot, Kádas Mátyást írták össze benne. Talán mesterségével szolgált. A többiek azonban bizonyosan mezőgazdasági művelésből éltek. A 23 telektulajdonos közül 15 személy kezén volt szőlő, 7 telektulajdonosnak pedig volt szántója. Bonyolultabb gazdálkodást telken, szántóval és szőlővel Perkyth Mihály, Koppány Tamás, Molnár György, Borsos Gergely és Nylas András folytatott. Kádas Mátyás pedig, ha tényleg készített kádakat, egy személyben volt iparos, telkesgazda, szőlő- és gabonatermelő.4 6 A 17. század folyamán aztán a Hécének a Kollégium felől számított elején kialakult egy kis iparosok lakta rész, lakatosok, szíjgyártók, kőművesek dolgoztak itt,4 7 és ide telepített II. Rákóczi György Csehországból menekült habán iparoso-
